A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

Őrhegy Edénykészitésre alkalmas agyag 1. kép. Agyaglelőhely Göncön Később többnyire együtt is dolgoztak, és örökölte tőle a műhelyt a felszerelésekkel együtt (Veres, Árva, Bodnár családok). Agyagnyerés, edénykészítés, égetés A fazekasság kialakulásának és fennmaradásának feltételét a Hernád-völgy homokkal kevert agyagos talaja biztosítja.

30 A falu határában több helyen is lehetett edénykészítésre alkalmas agyagot bányászni. A helységet átszelő patak déli-délnyugati oldalán, ahol a hegyek lábánál az erdő és a szőlőkertek találkoznak, mindenütt jó minőségű agyag található. Román János szerint a sárospataki téglavörösre kiégő agyaghoz színárnyalatban egyedül a gönci hasonlít.

31 A XX. század első évtizedeiben, amikor még jelentős számú fazekas élt Göncön, több helyen, különböző minőségű agyagot termeltek ki. A feldolgozáshoz ezeket vegyíteni kellett egymással. A Földvágóból nyert soványabb sárga agyaghoz 1:2 arányban keverték a két temető közti partból ásott kéket.

32 A fazekasok számának csökkenésekor egyrészt a Borsó-hegy, másrészt a Sáv-tető alsó, szőlők felőli végébén olyan jó minőségű sárga agyagot termeltek ki, hogy vegyítésre nem volt szükség, és minden edényfajtát lehetett belőle készíteni. A Sáv-tető talaját valamivel jobbnak tartották, mert a kemencében kevesebb edény hasadt el belőle, és a pengése is tisztább volt (1. kép). A fazekas30. KorponayL, 1866. 184., Borovszky S., 1896. 425. 31. Román J., 1951.315. 32. HOM HGY: 88.1.62.