A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

vét „Budáim" változtatta". Mindkét gyermek keresztszülei Tökölyi József és Pecsenye Zsuzsanna csuprosok. Azt, hogy a két Lenkovics milyen családi kapcsolatban volt egymással, eddig nem sikerült megfejteni, és az sem egyértelmű, hogy a korabeli plébános milyen kritériumok alapján jegyzett a „Conditio" rovatba hol téglást, hol fazekast, cserepest, csuprost vagy csak iparos mesterembert. Különösen akkor válik ez fontossá, ha megnézve az inasok ábráját, nyilvánvaló, hogy Budai Józsefnek, aki az életrajzi és az anyakönyvi források szerint azonos az első bejegyzésben említett gyermekkel, igen nagy szerepe volt a gönci fazekasság történetében a századforduló első évtizedeiben. Úgy is, mint, aki több inast tanított, s úgy is, mintáz inasok vizsgáztatására az Ipartársulat által kijelölt, s mint ilyen, tekintélyes és elismert mester. Az anyakönyvi adataink szerinti legrégibb fazekasmesterekről egy-két bejegyzésen kívül semmilyen adat nem maradt fenn. A református egyház halálozási anyakönyve szerint 1807-ben Contr. Paskal Kristóf 60 éves fazekas meghalt rothasztó hideglelésben. A református házassági anyakönyv 1863-as dátummal tanúskodik arról, hogy Glatz Sámuel tállyai születésű fazekas mesterember Göncön házasságot kötött ns. Fukk Borbála napszámosnéval. Az 1952-ben élt legöregebb mesterek visszaemlékezése szerint a legelső csupros Tökölyi József volt. Az eredetileg bodnár foglalkozású mesterről senki nem tudta, hogy a fazekasságot hol tanulta. A tisztes kort megélt fazekas öregkorára világtalan lett, mégis készítette az edényeket. „Volt neki egy fa módla, azzal mérte az edény nagyságát."

24 Feleségével, Pecsenye Zsuzsannával gyakran vállaltak keresztszülőséget, így nevük gyakran szerepel a római katolikus anyakönyvekben. A régi mesterek azonban nem tőle tanulták az edénykészítést, egyetlen tanítványa népes keresztgyerekeinek egyike, a már említett Budai József volt. A későbbi gönci fazekasok tanítómesterének, Egeresi Andrásnak életéről a nevelt fiától, Kerekes János, 1952-ben még élő mestertől, valamint a református egyház anyakönyveiből tudunk. Ezek szerint 1835-ben született Göncön, az apja napszámos volt. A fazekasságot Miskolcon tanulta ki egy olyan mesternél, aki kályhákat is készített. 1888-ban, mindössze 53 évesen halt meg. A gönci fazekasok visszaemlékezése szerint a tanítómesterek és az inasaik a következő táblázatban összesíthetők (3-4. táblázat). Egeresi Andrásnak alapvetően meghatározó szerepe volt a gönci népi kerámia jellegének kialakulásában, hiszen az 1880 után és a századforduló idején dolgozó, a gönci edények sajátosságait kialakító mestergeneráció többsége nála tanulta meg inasként vagy segédként, többen mindkét minőségben is a szakma csínját-bínját. A parasztkerámia virágzásának idején rövid idő alatt megnövekedett a fazekasok száma Göncön. Az 1890-es iparosösszeírás 11 mestert említ név szerint,

25 az 1900-as népszámlálás pedig 25-öt.

26 Itt említem meg, hogy Abaúj-Torna más településein alig élt fazekas, még a jelentős agyagiparral rendelkező Abaújszántón is mindössze öten éltek ekkor edénykészítésből. A századfordulót megelőző és követő évtizedek két legnagyobb hírű csuprosa Rimán István és Bodnár Lajos volt. A segédek és inasok tanulását követő ábrákból kitűnik, hogy az utánuk következő fazekasgeneráció többsége náluk tanulta a mesterséget, ezért meghatározó jelentőséget tulajdonítunk nekik. Az őket követő generációból a helyben tanult Árva és Veres család, illetve a Sárospatakon is tanult Takács János és fiai emelkednek ki. 24. HOMHGY: 88.1.62. 25. Jekelfalussy J., 1982. 566. 26. Ethnológiai Adattár - később EA - 10363. 432