A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

FÜVESSY Anikó: A mezőcsáti fazekasság történetére vonatkozó újabb adatok

Az ízlésváltozást a nagyobb céhesközpontok (Debrecen, Miskolc, Eger) kerámiaanyaga is alátámasztja, ahol a XIX. század első felében - a céhpecséttel hitelesített mesterremekektől eltekintve - számottevő, népművészeti értékű mázasedénnyel már alig találkozunk. A tárgyak újból csak a század második felétől, a városi szegénység kultúrájába beépülve, jelennek meg. Ez az igényváltozás az egyes városokban némileg eltérő időpontban zajlott le. Debrecenből Nagy András fazekaslegény 1790 körül még azért települt át Miskolcra, mert ott „nagyobb Keleté van a' Fazekas Művnek, és minden Kontárkodhatik", de már a XIX. század elején Polgáron kereste boldogulását. Hatalmas Pál 1810 körül - céhes voltát feladva - visszatelepült Mezőcsátra, és a miskolciak közül előbb Fitzere János, majd Otrokótsy Károly tette át műhelyét Tiszafüredre, bizonyítván, hogy a múlt század elején, Debrecent némi késéssel követve, már Miskolcon is megindult ez ä folyamat.

65 A XIX. század első felében a népművészet markáns központjai fokozatosan a kisebb mezővárosokba tevődtek át. A kerámia közép-tiszai stíluscsoportjánál ez a folyamat jól megragadható; a fejlődés egyik állomása a Mezőcsát és Tiszafüred nagyságrendű, kisebb regionális központok létrejötte. Nem véletlen, hogy a két településen ez a folyamat nagyjából azonos időpontban, 1810 körül vette kezdetét, és az azonos indítás díszítményrendszerük rokonságában is kirajzolódott. IRODALOM Domanovszky Gy., 1953. Mezőcsáti kerámia. Magyar Népművészet XVII. Budapest 1968. Magyar népi kerámia. Magyar Népművészet 1. Budapest 1981. A magyar nép díszítőművészete. Budapest Füvessy A., 1982. A tiszafüredi fazekasság a reformkorban. In: A Közép-Tisza-vidék népélete. Eger. 48-70. 1989. Nagy András, debreceni kontár fazekas Miskolcon. In: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve XXIV-XXVI. (1981-1983.) Nyíregyháza Kresz M., 1960. Újonnan szerzett mezőcsáti cserépedények. In: Néprajzi Értesítő XLII. (1960) 161-180. 1969. A Kerámia gyűjtemény gyarapodása. In: Néprajzi Értesítő LI. (1969) 78-90. NEUERE ANGABEN ZUR GESCHICHTE DES TÖPFERHANDWERKS VON MEZŐCSÁT Mezőcsát, dieser Marktflecken in der Nähe von Miskolc gelegen, stellte schon im vergangenen Jahrhundert ein bedeutendes Zentrum des Töpferhandwerks dar. Uns sind Gefässe mit Jahreszahlen ab 1828 erhalten geblieben. Zu den bedeutendsten Persönlichkeiten dieses Zentrums gehörte der zwischen 1817 und 1868 lebende Mihály Rajczy. In der vorliegenden Studie werden die Herausbildung des Töpferhandwerks in Mezőcsát sowie die Ansiedelung der glasierten Keramik mit Hilfe von Angaben aus Kirchenstammbüchern und Schriften der Miskolcer Töpferzunft dargestellt. Ebenso 65. Füvessy A., 1982. 55-57.; 1989. 328. 422