A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

HOFFMANN Tamás: A parasztházak fűtése (Előzmények, technikai megoldások. – Európai vázlat)

Kelet-Európában viszont nagyon sok házban találunk kemencét.

5 Ezek tehát nemcsak sütésre valók, hanem fűtenek velük. Sőt a kemencébe tolt edényben főznek is. A prehistoriában még nem minden házban, mert a régészek nyílt tüzelős épületek maradványaira is bukkantak. Másrészt az építészetet sem jellemzi egyöntetűség, hiszen veremépítmények és a sík falú házak egyaránt vannak Kelet-Európában. A helyzet e tekintetben megegyezik a Balkánnal, másrészt Közép-Európával, ahol, miként Angliában, vagy Izlandon, szintén találunk földbe vájt yeremlakásokat a sík falú házak mellett. Sőt, talán éppen a putrilakók voltak többségben. Általában a sík vidékeken, ahol kevesebb volt az erdő, építették a veremházakat. Ezeket tulajdonképpen a neolitikum óta csaknem mindig lakták, és a terület nagyobb részén a középkorban költöztek ki belőlük. Érdekes, hogy Kelet-Európában, főleg a szlávok legrégebben lakott körzeteiben, tehát az V-IX. században a Dnyeper, a Dnyeszter, a Deszna, a Szejin, a Bug, a Szúk és a Don mentén laktak veremházakban, részint nyílt településeken, részint sánccal erődített magaslatokon. A Moldvai Szovjet Köztársaság, Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria, az Odera és az Elba köze, továbbá Lengyelország területén már mindenütt találunk a szlávok vándorlására és megtelepedésére utaló leleteket. Ezeknek zöme veremépítmény, amelyeknek sarkában az egykori tűzhely nyomait csaknem mindig meg lehet találni. Lehet, hogy a kőomladékok zöme eredetileg kemence volt, ezt azonban nem lehet határozottan állítani. Azt azonban igen, hogy a veremkunyhókban gyakran csak nyílt tűzhely volt. De a szlávok nemcsak veremházakban laktak. Kelet-Közép-Európában (elsősorban Sziléziában), másrészt Moldvában és a Dnyeper középső folyása mentén sík falú épületeket is emeltek. Voltak olyan épületeik is, amelyeknek alapterülete meghaladta a 100 m

2-t. Ami a fűtésüket illeti, a leletek rekonstrukciója hasonló eredményű a veremházakban talált tűzhelynyomokkal. Közép-Európában viszont (ahol mint láttuk, szintén laktak veremházakban emberek, sokszor olyan településeken is, ahol az épületek nagy része sík falú épület, akár csarnokház volt) a középkorban kezdték elhagyni a veremházakat és sík falú házakba költöztek. A legszembetűnőbb változásokat az Alpok területén, továbbá az attól északra és keletre húzódó sávban lehet észlelni.

6 Régészeti feltárásokból arra lehet következtetni, hogy Westfáliától Nyugat-Lengyelországon át Skandinávia déli övezetéig húzódó tájakon az i. sz. I. évezredben a veremházakon kívül épültek még (sőt ezek lehettek már többségben) sík falú, többnyire oszlopos előtornáccal épített házak is. Ezekben sehol sem használtak kemencéket, mert mindenütt csak nyílt tűzhelyek nyomait találták meg. A lakóházak szomszédságában néhány gazdasági épület volt, de a hozzá tartozó gazdasági épületek egy része veremépítmény, más részük (pl. a szín) sík falú építmény. A leletek azt is elárulják, hogy a veremépítmények egy része lakás volt. Úgy látszik tehát, hogy a lakosság a szociális megoszlás szerint építkezett és lakott. Egy-egy nagyobb tömegű lakóház - a hozzá tartozó veremépítményekkel és a sík falú létesítményekkel - kisebb épületcsoportot alkotott. A magányos tanyákon élők alkalmasint egyetlen nagyobb gazdasághoz tartoztak, s nem volt szükségük a közösségi szervezetre, mint a falusiaknak, akik zárt telkek egyforma udvarai szerint tagozódó beépítésben települtek. A kép - amit a régészeti feltárás során kapunk - sokban emlékeztet arra, amit Tacitus írt le (De origine et situ germanorum című művének 16. fejezetében): „Közismert, 5. Blomkviszt, 1956., Blomkviszt-Ganckaja, 1967: 131-66., Donát, 1980., Fodor, 1989: 21-46., . Gladiszowa, 1976/1: 279-328., Hinku, 1964., Jurcsenko, 1941: 22-31., Kudrnác, 1955: 61-75.,' Kudrnác, 1966: 197-221., Kwasniewski, 1963., Nyecsajeva, 1975: 7-49., Rappaport, 1975156-244., Rikman, 1975: 50-87. 6. Heuter, 1961., Bedal, 1987. 387