A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉVÉSZ László: Készenléti íjtartó tegezek a magyar honfoglalás kori sírokban

3. kép. Az 52. sír íjtegezének függésztőverete és függesztőszíja rításai közül az alsó íj végcsont (7. kép 17) és az egyik markolatcsont (7. kép 2/2) eredeti helyén feküdt, a felső íjvégcsont (7. kép 2) kismértékben elmozdult. Ezek alapján az íj eredeti húrhossza 125-130 cm lehetett. A felajzott, készenléti íjtartó tegezbe helyezett fegyvert az övről leoldva, az elhunyt felsőtestére helyezték a temetési szertartás során. - Naszvad, 2 sír: A jobb combnyak mellett fekvő, ásatója által tarsolyfüggesztőként meghatározott tárgy,

10 ezúttal is inkább az íj tegezhez tartozhatott. A jobb felkar mellett fekvő íj markolatcsontok ezt látszanak megerősíteni. - Kolozsvár-Zápolya u. 11. sír:

11 A függesztő veret a combcsontok között feküdt, íj csontok nem voltak a sírban. - A későbbiekben részletesen foglalkozunk a tarcali, kenézlői (3. sír), rakamazi, bodrogszerdahelyi és eperjeskei (3. sír) leletekkel, mert ezekben az íj tegezt véretekkel ékesítették, a függesztők szerepe tehát nyilvánvalónak tűnik. - Karos-Eperjesszög I. temető 1. sír:

12 Sírrajz nem készült a leletről, így az ásató Horváth T. feljegyzéseire támaszkodhatunk csupán: „1. sír: Mélysége 0,50 m. Iránya: K-Ny, a halott fejjel Ny-nak feküdt. A bal alsó kar behajlik a medencére. A váz felett 10. Szőke B., 1941. 214-224. A tarsolyfüggesztőként való meghatározás szakirodalmunkban valószínűleg innen terjedt el, ugyanis a veret szomszédságában csiholó és kova feküdt. 11. Bóna I., 1986. 11. ábra, 36., 40. kép, szintén tarsolyfüggesztőnek véli: Uo. 203. 12. Fettich N., 1937. 134-136. Az ásató Horváth Tibor ásatási naplója részben eltér a Fettich által leírtaktól, hitelesnek mindenképpen az előbbit kell tekintenünk: MNM. Rég. Ad. 5. K. I. 35