A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
GADÓCZINÉ FEKETE Éva: Egy elmaradott terület felzárkózásának történeti földrajzi lehetőségei
A korábbi kutatások részletesen is bemutatták, hogy Encs körzete valóban kimeríti az elmaradottság fenti ismérveit akár az országos átlagos értékekhez, akár a megye vagy az ország számos más területéhez viszonyítunk. 4 Az is kitűnik azonban, hogy a területen belül kissé jobb a helyzete a Hernád-völgy, különösen az Alsó-Hernád-völgy településeinek, s a legsötétebb a kép a Cserehát magterületén, ill. a Zempléni-hegység peremvidékéhez tartozó településekben. Mivel az elmaradottság, mint állapot a települést felépítő szférák valamelyikének vagy akár mindegyikének az általános fejlődési iránytól, ill. ütemtől való lemaradásából az egyes szférák közötti kölcsönhatás közben felerősítve - tehát egy külső és belső tényezők által meghatározott folyamat következményeként - jöhet létre, így a térség helyzetének, lehetőségeinek érzékeléséhez is ezen folyamat elemzése szükséges. A továbbiakban e tanulmány célja éppen az, hogy főként a térséggel foglalkozó korábbi kutatási eredmények alapján - rávilágítson az elmaradottság kialakulásának folyamatára, az idevezető tényezőkre, a felzárkózás eddigi és jelenlegi lehetőségeire, és mérlegelje ezek mai problémáinkhoz nyújtott tanulságait. II. Az elmaradottság kialakulásának folyamata az encsi városkörzetben 1. A fénykor. A folyamat gyökerének feltárásához addig a pontig kell visszamennünk a történelemben, amikor a terület nagy részén a településeket felépítő szférák fejlettségi színvonalát még minden jel szerint összhang jellemezte. Ilyen kiindulópont lehet számunkra a 14-15. század. 5 A virágzó feudalizmus idején a kor termelési színvonalának megfelelően jó minőségű termőterületekkel, kiterjedt erdőségekkel, folyóvízzel és Telkibánya környékén kitermelhető nemesfémvagyonnal 6 rendelkező, az ország egyik legfontosabb közlekedési útvonala mentén 7 fekvő terület korántsem számíthatott elmaradottnak. A kedvezőnek mondható természeti adottságokra - a kor döntően településszintű munkaerőre és termőföldre alapuló, elsősorban a mezőgazdasági tevékenységre koncentráló gazdasági formájának megfelelően - önellátásra és árutermelésre is képes, főként állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozó fejlett paraszti gazdaságok épülhettek. Erről tanúskodik, hogy az 1332-35. évi pápai tizedlajstromok éves befizetései szerint Abaúj vármegyében a legtöbb tizedet fizető, azaz feltételezhetően a legnépesebb és legfejlettebb, országosan is előkelő helyen álló települések között találjuk Gönc, Szikszó, Korlátfalva, Gagy, Forró településeket, és a megyében az egy plébániára eső átlag Kassa nélkül is országos viszonylatban a legmagasabbak közt volt. 8 Valamint a 14. században szőlőtermesztésről nevezetesek voltak Abaújdevecser, Abaújkér, Vizsoly, Gönc, Alvadász, Gadna, Novaj és Németi települések. 9 Gönc, ill. Forró, Gáradna, Nova], Németi és Szurdokbénye mint vásáros, ill. vámos hely kereskedelme révén is virágzott. 10 Telkibányán pedig az említett nemesfémvagyon kitermelése nyújtott a fejlődéshez alapot. A terület szervesen illeszkedett tehát az ország gazdasági rendszerébe, termékeivel külpiacokon is tudott jelentkezni. 4. Elsősorban Barta Gy.-Beluszky P.-Berényi L, 1976. vizsgálatát, ill. a szerzők ezt megelőző esettanulmányait kell itt kiemelni. 5. Györffy Gy., 1966. és Csánki D., 1890. t műveiből meríthetjük elsősorban az erre a korra vonatkozó információkat. 6. Oklevelekben 1270-től említik Teluky falut és bányatelepet (Abaúj-Torna Vm. 1939.) 7. A Lengyelországba és Oroszországba vivő hadiút a Hernád völgyében futott, vonaláról részletesebben ld. Györffy Gy. i. m. 53. 8. Györffy Gy. i. m. 54. 9. Uo. 53. 10. Uo. 53. 354
