A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

GADÓCZINÉ FEKETE Éva: Egy elmaradott terület felzárkózásának történeti földrajzi lehetőségei

A kor viszonyai közötti fejlettebb gazdasági szféra kialakulását segítették a 13. században főként Telkibányára és a vizsolyi ispánság 10 falujába

11 betelepített német telepesek

12 fejlett termelési kultúrája, és az ezt érvényesülni hagyó - sőt ösztönző -, a helyi társadalmak szerveződését is serkentő ún. hospes-jogok.

13 A telepesek kiváltságai, a fejlett paraszti gazdaságok, valamint a fekvésből eredő előnyöket kihasználó kereskedelmi tevékenység talaján a terület települései közül Telkibánya, Gönc, Vizsoly, Forró, Aszaló, Szikszó elindult a mezővárosi fejlődés útján.

14 A paraszti árutermelés, a mezőgazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében pedig - a tagolt felszínnek és az akkori technikai, technológiai fejlettségnek megfelelően - egy, a mainál lényegesen sűrűbb, aprófalvas településhálózat alakult ki és bizonyult életképesnek.

15 A természeti, gazdasági és társadalmi szféra között tehát ez időben összhangot feltételezhetünk. A műszaki, infrastrukturális szféráról információ híján, s általában az e korban játszott kisebb szerepe miatt nem sokat mondhatunk, de a kultúra szempontjából figyelemre méltók a korszakból máig fennmaradt építészeti emlékek, és Szikszó, Gönc 16. századi középfokú iskolájáról, Forró, Aszaló iskoláiról, a Vizsolyon működő könyvnyomdáról, a reformáció korai kibontakozásáról szóló híradások.

16 2. A területi fejlődésben való lemaradás kezdete. Az egyes településalkotó szférák összhangja a majorsági gazdálkodás

17 uralomra jutásával bomlott meg.

18 Ez a gazdasági struktúrában a paraszti gazdaságokkal szemben a nagybirtok dominánssá válását és a korábbi állattenyésztő, szőlőművelő jelleggel ellentétben a kisebb hatékonyságú, kedvezőtlen külpiaci értékesítési lehetőségekkel rendelkező, kevesebb szakértelmet követelő árutermelő gabonatermesztés súlyának növekedését eredményezte.

19 A társadalmi 11. A vizsolyi ispánsághoz tartozó falvak: Vizsoly, Egyházasvizsoly, Gönc, Perény (ma Csehszlovákiában), Vilmány, Hernádcéce, Felsődobsza, Hidasnémeti, Tornyosnémeti, Miglécnémeti (ma Csehszlovákiában) Györffy Gy. i. m. településsoros információiból a mai nevek szerepeltetésével. 12. 1217 körül a királyné telepítette be őket a birtokában lévő területekre {Györffy Gy., i. m. 44.) 13. A hospes-jogok közé tartozott a csöböradó és beszállásolás alóli mentesség, a végrendelkezési és a vásártartási adó, a szabad pap- és bíróválasztás, a pénzbeli adózás (B.-A.-Z. m. T. 1970. 23.) 14. Molnári., 1989.21. 15. Az egész Abaúj megyében a XIV. sz-ban 250, majd a Hunyadiak korában 318 lakott hely volt. A 250-ből 116 helyezkedett el a vizsgált területen - a mai 77-tel szemben. így pl. a megszűnt települések közé tartozik: Pere és Vadász között Bakóháza, Belenicze, Capóháza, Csatóháza nevű, Novaj mellett Dezsőháza nevű, Forró mellett Marczelfalva nevű, Szend és Méra határában Noé nevű, Nagykinizs határában Olaj nevű, Garadna mellett Papi nevű, Monaj mellett Pocsaj nevű, Garadna mellett Sárvár nevű és Szikszó mellett Sziget nevű, Pere és Szántó mellett Tövis-Pere nevű, Gibárt mellett Tuzsa nevű település. {Györffy Gy., 1966., CsánkiD., 1980.) 16. Ilyenek pl. az 1220 előtt épült vizsolyi ref. templom és a gótikus abaúj vári templom {Genthon 1. 1980.) B.-A.-Z. m. T. 1970. 17. A majorsági gazdálkodás lényege: a földesurak maguknak igyekeztek biztosítani a mezőgazdasági árutermelés hasznát. Eleinte főleg oly módon, hogy növelték a jobbágyok pénzterheit, utóbb akként, hogy maguk is bekapcsolódtak a mezőgazdasági termékek kereskedelmébe. Végül a harmadik szakaszban a majorsági birtokok területét a jobbágyföldekkel szemben növelve, az ún. második jobbágyság rendszerét felhasználva, a jobbágyok robotmunkájával, a munkajáradék kiterjesztésével építették ki és fokozták a majorsági gazdálkodást. (Új Magyar Lexikon, 1960.) 18. Itt az általánostól valamivel később, a XVII. sz. elején vált uralkodóvá. (B.-A.-Z. m. T. 1970. 31.) 19. 1966-ban pl. a regéci uradalom jövedelmének 40%-a származott majorsági termelésből, és az ott termelt gabona mennyisége megközelítette a dézsmából eredőét. (Uo. 31.) 355