A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉVÉSZ László: Készenléti íjtartó tegezek a magyar honfoglalás kori sírokban

és két szélén kettő-kettő. Ez utóbbiak folytatásaként, a negyedik sorban három, téglalap alakra támaszkodó palmettacsokorból kinövő bimbós levélben végződő veret látható. Az egész veretsort félgömbfejű ezüstszegecsek keretezik (5. kép).

7 A feltárás során a negyedik sor vereteitől 3,5 cm-re találtuk a három, szintén aranyozott ezüstrozettát. Ezektől 1,5 centiméterre az alábbi kompozíció díszítette az íj tegez középső harmadát: 6,2 cm átmérőjű ezüstkorong, vörösréz hátlappal. A korong felületét bemélyedő, aranyozott swastika tölti ki, melynek szárai közt l-l, s közepén is egy rozettás fejű szegecs helyezkedik el. A korongot négy db aranyozott ezüst háromágú veret övezi, csúcsukkal a swastika irányába mutatva. Végül ezt az egész együttest 13 cm átmérőjű körben hasonló veretek fogják körbe (6. kép). Ez utóbbiak egy részét a rágcsálók megbolygatták, az eredeti helyükön maradt részek alapján azonban a kompozíció hitelesen rekonstruálható. Az íj tartó tegez alsó harmadát 3 db karéj os veret, s két szélén és közepén futó szegecssor díszítette. Ez utóbbiak pontos elrendezése, s így a tegez teljes hossza sem állapítható meg, mert felette volt a nyíltartó tegez, s a két veretsor részben összekeveredett. A tárgy eredeti hosszúsága 55-60 cm között lehetett. A felső harmadát díszítő veretsor teljes szélességében jó állapotban megőrizte az eredeti bőrborítást. Ezt in situ kiemeltük, s restaurátor segítségével bontottuk szét. Ennek alapján megállapíthatjuk: a bőr három rétegben helyezkedett el a veretek alatt.

8 Az elsőre szegecselték a díszítményeket, s ezt varrták hozzá a tegez testét alkotó másik bőrréteghez. Erre azért volt szükség, hogy a szegecsek s a swastikás korong hátlapja ne sértsék fel az íjat. A harmadik bőrréteg képezte az íj tegez hátlapját. Miután a veretek nagy része (ahol a rágcsálók meg nem bolygatták) eredeti helyzetében, szigorú rendben került elő, feltételezhetjük, hogy a fegyver készítéséhez vastag, merev bőrt alkalmaztak, mely a föld nyomásának is ellen tudott állni. Az íj tegez felfüggesztését két függesztő verettél oldották meg. Ezeket egy-egy olyan bőrszalaghoz szegecselhették, melyeket a tegez két elülső bőrrétege közé varrtak (3. kép). A függesztő véretekhez kapcsolódó függesztő szíjakkal kapcsolták az íj tartót az övhöz, a harcos derekának bal oldalán. A függesztő szíj hosszát kis ezüstcsatocskával szabályozták. A veretek elhelyezkedése alapján bizonyos, hogy a ferdén lógó tok szája - a belőle kinyúló íjjal - hátrafelé nézett. A függesztő véreteket szakirodalmunk mindeddig tarsolyfüggesztőként értelmezte.

9 Úgy tűnik azonban, ebben a szerepben sehol nem fordult elő. Valamennyi általam vizsgálható példányon világosan felismerhető, hogy függesztő karikájuk féloldalasan kopott, soha nem a közepén. Márpedig ez csak olyan használat során alakulhat így, mint amit az íjtegezzel kapcsolatban bemutattunk. Ha tarsoly csüngött volna rajta, a kopás középen jelentkezne. Ráadásul ez-esetben az övveretek sorába illeszkedve kellene rábukkannunk, márpedig erre egyetlen példát sem ismerünk. Hogy e kérdésben tisztábban lássunk, az alábbiakban röviden bemutatjuk a Kárpát-medencében előkerült függesztő véreteket. Elsőként említjük azokat, melyek bizonyosan, vagy nagy valószínűséggel íj tegezek felfüggesztésére szolgáltak. - Karos-Eperjesszög II. temető 60. sír: A lovas, tegezés harcos szegycsontján feküdt az aszimmetrikus, karikáján féloldalasan kopott veret (7. kép). íjának csontbo7. Az 5. képünkön, a veretsor felett látható lapos, felül áttört, alul kiszélesedő és három karéjban végződő veret a lószerszámhoz tartozott, a homlokszíjat díszítette. Bőrből varrott változatai a mai lószerszámokon is használatosak. 8. Az íjtegezek restaurálását B. Perjés Judit, a rajzokat /. Homola Krisztina készítette. Munkájukat ezúton is köszönöm. 9. Bálint Cs., 1975.124-125. Még egy külön tarsolytípust is rekonstruált hozzá. Kritikája: Dienes I., 1978. 123-124. Keleti párhuzamairól Fodor L, 1977. 98. 34