A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KONKOLYNÉ GYURÓ Éva: A Zempléni-hegység települései és népessége a második világháborúig

számlálási adatok alapján megállapítható, hogy a Zempléni-hegység népességének kb. 40-50%-a élt a hegyaljai mezővárosokban. Ez az arány a XVI-XVII. százabban is valós lehetett, tekintve a mezővárosok fejlett gazdaságának és kiváltságainak köszönhető népességfelszívó hatását. Hegyalja mezővárosaiban 1598-ban kb. 7000, 1620-ban kb. 14 000, 1640-ben kb. 11 000, 1689-ben kb. 6000 fő lakott,

31 és ezen adatok kétszerese becsülhetően a Zempléni-hegység össznépességét adja. Az 1620-tól megindult, majd 1640-től felerősödött népességfogyás 1689 után még nagyobb ütemben folytatódott. Acsády 1715-ös statisztikájából - az adózó porták községenkénti összeírásából - becsülhető a lélekszám. A mezővárosok lakossága ismét megfeleződött, 1689-hez képest kb. 6000-ről kb. 3000 főre csökkent (502 porta). A Zempléni-hegység 842 portáján kb. 5000 fő élhetett. A Hegyköz és az Erdővidék csaknem elnéptelenedett (1. táblázat).

32 A korabeli urbáriumokban a lakosok száma meghaladja az Acsády által közölt lélekszámot. Az adatok demográfiai értékeléséről folynak a viták, tehát azok csak tájékoztató jellegűek, az általuk jelzett tendenciák azonban reálisnak tekinthetők.. A szatmári békétől az 1848-as forradalomig terjedő kor A szatmári béke után az erősen megfogyatkozott népességű Zempléni-hegységben a földesurak, a kamara és a vármegyék a bevándorlás elősegítésével, valamint telepítésekkel növelték a lélekszámot. A XVIII. században német és szlovák falvak települtek a térségben. A Meződűlőn és Hegyalján németek telepedtek le, a Hegyközbe és az Erdővidékre szlovákok érkeztek. Rátka 1750-ben népesült be újra, ez évben alapították Trautsohnfalvát (ma Hercegkút) és 1752-ben Károly falva települt sváb lakossággal. 1785-ben Józseffalva, 1785-89 között Hosszúláz, majd 1787-ben Sima község jött létre német telepítés nyomán. Trautsohnfalva, Károlyfalva és Józseffalva Sárospatak területéből kiszakított földeken, Hosszúláz Bányácska szomszédságában, Sima pedig Abaújszántó felett települt. A telepesek háromévi földesúri adómentességet élveztek.

33 A Meződűlőn is főként német telepesek foglalták el a puszta telkeket. Az 1723-as abaúji országgyűlés a betelepülőknek hatévi állami adómentességet biztosított, mely elsősorban a kereskedők és kézművesek bevándorlását kívánta elősegíteni.

34 Az 1715-ben szinte néptelen Hegyközben a XVII. század második felében indult meg nagyobb arányú telepítés. A Károlyi család 1760 után - visszaszerezve az 1715-ben elzálogosított birtokot - alapította a hegyközi hutákat, ahol szlovák üvegfúvó mesterek dolgoztak. Hollóházáról (Huta-Füzériensis, Hollóháziensis) 1780-ból származik az az első feljegyzés, amely telepesek megérkezéséről tanúskodik. Nagyhután (Huta Radvániensis) 1763-ban a műhely felszerelésről, 1781-ben már településről is beszámolnak a források. Kishuta 1792-ben, Vágáshuta 1794-ben tűnik fel először az összeírásokban. 1770-90 között érkeztek nagyobb számban szlovák és kárpátukrán telepesek Filkeházára, Fűzérre, Bózsvára és Mikóházára.

35 Az Erdővidéken Óhután (Huta Regéciensis) - a regéci üveghutáról származó első részletes leírás szerint - 1726-ban 12 házban laktak 31. Orosz i. m. 24., 27. 32. Az 1715. és 1720. évi adatok ,,^<" portaszám „0" portaszámból 6-os szorzóval számolt adatok. Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Folyam, XII. Bp. 1896.; Danyi Dezső-Dávid Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) Bp.; Magyarország községeinek és városainak népes- ' sége az 1850, 1857, 1870-es években. KSH. Bp. 1984.; A népmozgalom főbb adatai községenként 1828-1900; 1901-1968. KSH. Bp. 1979. 33. Balassa Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XII. Miskolc, 1973. 289., 295., 310., 312., 313. 34. Borovszky Samu: Abaúj-Torna vármegye és Kassa. Bp. 1896. 516. 35. Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben. Bp. 1964. 20-23. 344