A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

IKVAI Nándor: Ökológia és agrokultúra. (A hagyományos gazdálkodás és a környezet összefüggései a Kárpát-medencében)

gyógynövények háziasítását, tehát az úgynevezett kertkultúrát emelték magas szintre, de csak saját területeiken belül.

49 A hegylábaknál, a dombvidékeken csak az ökológiai egyensúly megsértésével telepedhetett meg az élet. De azt is láthattuk, hogy a természet visszahódítja a tőle elrabolt területet, újra helyreállítva az egyensúlyt. Nem így az Alföldön, ahol a CeglédKecskemét közötti erdőnek egy-egy fája maradt meg mára, és a Hortobágy vidék erdősültségére is néhány fa, és a debreceni nagyerdő maradványai utalnak. Az alföldi területeken az egyensúly felborulásának maradandó emlékei vannak. Ahogy az afrikai nomádok legeltetése nyomán előretör a sivatag, úgy a Duna-Tisza közén felszabadult a homok, kopárrá lett a Hortobágy, szárazabb lett az éghajlat, jelentősen megváltozott a mikroklíma. A pusztásodást csak fokozta a 19. századi nagyarányú vízrendezés és folyószabályozás.

50 A folyószabályozásig egészen más karaktere volt a Kárpát-medencének. A nagy folyók (Duna, Tisza) és a beléjük ömlő mellékfolyók szinte évről évre visszatérő ritmusban árvizekkel áztatták a környéküket, ahol sajátos életforma alakult ki. A halászat, pákászat a középkori földművelő ember életformájához tartozott, élelemszerzésének bekalkulált része volt. Az áradással hizlalt rétek a nagyállattartás biztos téli menedékei voltak. A Duna mentén a falutól távol eső, néha csónakkal megközelíthető földeket szabadon fogták fel és parlagolással művelték a Sárközben.

51 Györffy István és Ecsedi István a Tisza menti árterületek életét mutatják be plasztikusan, ahol a természettel békés párbeszédet folytatva hasznosította az ott élő ember a vizek miatt oly szeszélyes tájat.

52 Az erdőirtásokkal szerzett szántók mértékét sokszorosan meghaladó, a Kárpátmedence ökológiai viszonyait addig nem tapasztalt mértékben és gyorsan átalakító vállalkozás volt az egész országra kiterjedő folyószabályozó és árvízmentesítő munka.

53 Különböző rendtörténetekben olvashatjuk, hogy az államalapítást követően a királyi birtokokra telepített szerzetesek a földek telkesítésénél nem csak irtottak, de vizeket is szabályoztak. Ezek az első híradásaink a vízrendezésekről.

54 A legszükségesebb és legésszerűbb mértékben a falvak jobbágyai is végeztek vízrendezési munkákat. Malomgátakat emeltek, halászó fokokat és rekesztékeket építettek. Mindez csupán a tevékeny jelenlétet jelzi és nem a generális változtatást.

55 Az első nagyarányú és mérnökileg vezényelt árvízrendezések a 18. század végén kezdődnek a Kárpát-medencében. A munkálatok betetőzését 1845 és a századforduló közötti munkálatok jelentették, nemcsak a két nagy folyón. A Kárpát-medencében 73 árvíztársulat működött és dolgozott.

56 Mindennek eredményeképpen 6,3 millió katasztrális holdnyi földet árvízmentesítettek, azaz a Kárpát-medencében lévő 3,5 millió hek49. Borbély A.-Nagy J., Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. Budapest, 1932.; Belényesy M., A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a 14. században. Ethnographia, LXV. 1954. 387^13.; LXVI. 1955. 57-98.; Érdújhelyi M., A kolostorok és káptalanok befolyása Magyarország fejlődésére a mohácsi vész előtt. Budapest, 1903.; Érdújhelyi M., Szerzeteseink mezőgazdasági tevékenysége 1526 előtt. Budapest, 1906.; Kaán i. m. 159.; SurányiD., A szenvedelmes . . . i. m. 514-517. 50. Kaán i.m.; Ortvay T., Magyarország régi vízrajza. Budapest, 1882. 51. Andrásfalvi B., A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Szekszárd, 1975. 429-436. 52. Ecsedi /., A debreceni és a tiszántúli magyar ember táplálkozása. Debrecen, 1935.; Györffy /., Nagykunsági Krónika. Karcag, 1922. 53. Kaán i. m. 54. Kaán i. m. 159. 55. Ecsedi A debreceni . . . i. m. 16. 56. Kaán i. m. 210-250. 335