A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

IKVAI Nándor: Ökológia és agrokultúra. (A hagyományos gazdálkodás és a környezet összefüggései a Kárpát-medencében)

tárnyi agrárterületből 2,5,millió hektárt árvízmentesítéssel nyertünk. (Többet, mint a Pó, a Loire völgye és a Holland mélyföldek összessége.)

57 Ezek a számok érthetővé teszik a magyar mezőgazdaság ugrásszerű fejlődését és kapitalizálódását. A szegénysorba süllyedt kisparcellák mostoha körülményei közt gazdálkodó parasztság tovább éltette a hagyományos gazdálkodás módjait és eszközeit. így volt lehetséges, hogy a recens anyagban olyan adatokat találunk, mint az erdélyi falvak földközössége, évente újraosztott földjeivel, vagy az alföldi területek szabadfoglalásos rendszere.

58 Az elmondottak alapján azt látjuk, hogy a Kárpát-medencében a földművelés és az állattenyésztés kezdetektől fogva egymást kiegészítő viszonyban élt.

59 Ennek arányai részint területenként, részint a történelmi események kényszerítő hatására időben is változott, módosult.

60 A török által elfoglalt országrészen (Alföld), de a lecsapolásokat követő pusztásodások révén is a szilaj nagyállattartás lép előtérbe. Az ármentesítést követően a nagyarányú gabonamonokultúra és az ahhoz kötődő istállózó állattartás változó folyamatát figyelhetjük meg.

61 Az elmondott és felsorakoztatott tényanyag megjegyzésre sarkall bennünket a „peremterületi sajátosság" kérdését illetően is. Azt kell megállapítanunk, hogy az izolált, hagyományok irányította közösségi gazdálkodás valahol a tatárjárás időszakáig azonos színvonalú, technikájú és módszerű volt országosan. Ezeket a jegyeket találhatjuk meg az érintetlenül maradt peremterületeken.

62 Miközben az ország középső részén hatalmas történelmi megrázkódtatáson ment át a települések népe, kénytelen volt módszert (és ha tudott, eszközt is) váltani. A betelepült kunok, jászok hatása, a másfél évszázados török hódoltság, az azt követő új telepítések mind magyarázatul szolgálnak az elkülönülő kultúrára, a földművelésen belül is. A változás és másság legszembetűnőbb jele a mezővárosi lét, a puszták tanyás művelése stb.

63 Mindezekhez hozzájárul az is, hogy az Alföld földművelő kultúrája már az államalapítást követően késéssel indul (a puszta területe királyi birtok). Ha még azt is hozzátesszük, hogy a török előtt magasabb az ország lakossága (4 millió), mint a felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharcot követően, ismét magyarázatot kapunk az Alföld „másságát" illetően. Míg a környező országrészben a 18. században nagyarányú erdőirtás folyik, addig a század végéig még szabadfoglalással szerezhet magának földet itt az Alföldön a betelepülő, vagy szaporodó család. E században kerül itt újra bevezetésre a nyomáskényszer. 57. Kaán i. m. 238-242. 58. Lásd a 4. sz. jegyzetet 59. Makkai L., Paraszti és majorsági gazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. Budapest, 1958. 60. Vö. H. Polhausen, Das Wanderhirtentum und seine Vorstufen (Eine ethographische-geographischeStudiezurEntwicklungderEingeborenenwirtschaft). Braunschweig, 1954.; Bulla-Mendöl i. m. 20-27. 61. Vö. Buday-Rohringer Alföldi gazdálkodás. Budapest, 1936.; RakonczaiJ., Példák a folyószabályozások utáni árvizek településhálózat-formáló hatására az Alföldön. Alföldi Tanulmányok VI. Békéscsaba, 1982. 67-86. 62. Vö. Makkai, Paraszti . . . i. m. 17. 63. Vö. Tőkei F., Őstársadalom és ázsiai termelési mód. Budapest, 1982. 336