A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

IKVAI Nándor: Ökológia és agrokultúra. (A hagyományos gazdálkodás és a környezet összefüggései a Kárpát-medencében)

Az újraéledt falvak népszaporulata a török előtti utolsó fénykorban végzi a korábbiakat is meghaladó erdőirtásokat. Ekkor új (úgynevezett erdőtelkes) falvak is települnek a 400 méteres szintvonalig felkúszva. Az irtások utolsó, ténylegesen kiterjedt nagy korszaka a 18. század. A török alól felszabadult, magára talált, telepesekkel újra megtelt ország népességnövekedése és a fellendülő kereskedelem váltotta ki e földéhséget, amely ilyen nagymértékűvé már nem is lesz napjainkig.

43 Ezeknek az erdőirtásoknak más célja is volt. Az új falvakhoz való faanyag, a hamuzsírfőzéshez, faszénégetéshez, bőrcserzéshez kitermelt fák, az erdőkbe telepített üveghuták, más kisüzemek emésztették erőteljesen az erdőt, amelynek nyomán előrenyomult a szántóföld.

44 Az erdőhatár szélén, a Dunántúl dombos tájain, Erdélyben az irtással történő szántóföldbővítés jelentős méreteket ölt. Időközben ez a török hódítást megelőző, majd a 18. század második felére esik.

45 A földszerzés először tisztító irtással kezdődött. Bokrok, tüskések, fonáshoz való vesszős helyek tisztultak meg legelőbb. Ezután következett az erdő. A faluközösség tagjaként, szabad foglalással irtottak. A földek között „baltadobásnyi" bokros sávok választották el a művelésbe fogott területet. A szántókat 5-6 évig művelték, majd parlagon hagyták.

46 A többlet megtermelésének egyetlen módja eleinte a szántóterület növelése volt, nemcsak nálunk, de Európa-szerte. A szerszámok a kora középkor óta (néhány kisebb módosulástól eltekintve) jelentősen nem fejlődtek, így nem is segítették a többlettermelést.

47 A már művelt föld nagyobb hasznát jelentette a 13. századtól nálunk is általánossá vált kétnyomásos gazdálkodás, amely még a 19. században is fellelhető egyes vidékeinken. Ezzel egyidejűleg kezdődik el a trágyázással való táperőpótlás rendszeresebb gyakorlata. Ennek alapfeltétele a trágyagyűjtés, az istállózó állattenyésztés. Emiatt a trágyázás csak alkalmanként és kevéssé hatékonyan segíthette a termelést. Az alföldi, fátlan területeken szinte e századig - a trágyának tüzelőként való használata miatt - nem épült be a termelés folyamatába.

48 A földműves falvak egymással alig érintkeztek. Szükségleteiket házaló kereskedőktől, majd vásárokon szerezték be. Ilyen körülmények között, izoláltan alig haladhatott előre a földműveléstechnika. Ha voltak is újítások, először a földesurak majorságában kerültek bevezetésre. De a recens néprajzi anyag is mutatja, pl. a gépek terjedése kérdésénél, hogy évszázadokig is egymás mellett élt a hagyományos és a modern gazdálkodás és eszköz. A földművelő kultúra korai terjesztésében és meggyökereztetésében nagy jelentőséget tulajdonítottak történészeink és főleg egyháztörténeti íróink a szerzetesrendeknek. Nem lebecsülendő mintagazdaságaik és birtokaik hatása, azonban korántsem jelentettek döntő befolyást a hagyományos falusi földművelőkultúrára. A legújabb kutatások szerint a középkorban a szőlő-, gyümölcskultúrát, a méhészetet, a 43. Nováki Gy., Régi szántóföldek nyomai a Börzsönyben. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1975-1977. Budapest, 73. 44. Ikvai N., Földművelés a Zempléni-hegység középső részén. Műveltség és Hagyomány. IX. Debrecen, 1967.; Nagyváthy J. Magyar Praktikus Termesztő. Pest, 1821. 47. 45. Kaán i. m. 43-70. ; 46. Ld. Takács i. m.; Vö. Gunda B., Égetőgazdálkodás emlékei a kárpáti ukránoknál. Ethnographia, LXXX. 1969. 106-107. 47. Hoffmann i. m. 32-37, 230-238.; Sz. D. Szkazkin, i. m. 159. 48. Nizsalovszky J., Trágyázás, talajerő-gazdálkodás. Budapest, 1960. 334