A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

IKVAI Nándor: Ökológia és agrokultúra. (A hagyományos gazdálkodás és a környezet összefüggései a Kárpát-medencében)

falvak sokasága népesíti be a Kárpát-medencét. Aprófalvak sokaságát találjuk a ma már néptelen Hortobágyon.

33 Az Alföld mai (óriásfalvas és mezővárosi) területein is falvak sokasága díszlett.

34 A földművelés, mint tervszerű termelőtevékenység az állattartás hatását messze meghaladó új karaktert adott a tájnak. Ily módon az egykori nyerstájból kultúrtáj lett. Mai napig le nem zárt vita tárgya, hogy korai földművelő kultúránkban mennyi a nyugati átvétel és mennyi a honfoglalók tradíciója, illetve az itt kialakult etnikai sajátosság.

35 Kétségtelen, hogy a rendezetlen határú halmaztelepüléseink, a régészek feltárta veremházak sztyeppéi, míg a szalagtelkes, majd a peremvidékek erdőtelkes utcás falvai a latin-germán örökség a Kárpát-medencében.

36 A korai feudalizmus felvázolt formáit és gyakorlatát a népszaporulat miatt bekövetkező generális változások formálták át. Újabb földterületeket igényelt a földesurak magángazdaságainak (majorságok) kialakulása is. A 11. századi egymillióról a 12. századra megduplázódó népesség eltartása új földterületeket követel. Ekkor indul az új földfoglalások, írtások első nagy hulláma, a természet arcának durva megsértése. Tőlünk nyugatra ez a folyamat már jó egy évszázaddal korábban megkezdődött (irtások, mocsárlecsapolások, legelőfeltörések).

37 A Kárpát-medencében a 13. század elején csap legmagasabbra a terjeszkedés, teljesedik ki (az azóta soha el nem ért sűrűségű) faluhálózat. Ekkorra vonnak eke alá minden ökológiailag még egyensúlyt nem borító területet, és terjeszkednek jelentősen az erdő rovására is.

38 A földművelésnek ezt a kiterjesztését jelentősen segítette a bokros-fás területek erőteljes legeltetése és az ennek révén előálló pusztásodás is.

39 Ily módon a legeltetéssel mindinkább ritkás, udvaros lesz az erdő. így az első durva sértést az állattartás révén teszi meg a szántóművelés a tájon. A terméseredmények növelésének jelentős és újszerű formáját jelentette a parlagolást felváltó, kétnyomásos rendszer általánossá válása, amely hazánkban megéri a 18. századot.

40 A tatárjárás mérhetetlen pusztítása kérdésessé teszi az eddigi fejlődést. A táj nagy területeken visszavadul. A valamivel kevéssé érintett Dunántúl kivételével a falvak és a népesség több mint kétharmada elpusztul. Több mint másfél évszázad kell, amikor a 15. századra újra európai szinten vagyunk a földművelésben, az építkezésben egyaránt, a lakosság száma pedig eléri a 4 milliót.

41 A táj régi képe soha nem regenerálódik már. A tatárjárást követően válik igazi pusztává a Hortobágy, homoktengerré a Duna-Tisza köze, a Nyírség. Nomád állattenyésztők hazája lesz az Alföld, a kunokkal, jászokkal.

42 33. Ecsedi 1., A Hortobágy puszta és élete. Debrecen, 1914. 85-94. 34. Széli M., Elpusztult falvak, XI-XVI. századbeli régészeti leletek Szeged és Hódmezővásárhely határaiban. Szeged, 1940. 35. Hoffmann T., Néprajz és feudalizmus. Budapest, 1975. 245-246.; vö. Gunda B., A magyar népi műveltség kelet-európai helyzete. In: Néprajzi tanulmányok I. Budapest, 3-19. 36. Bulla-Mendöli. m. 80-82.; Hoffmann i. m. 248. 37. Sz. D. Szkazkin, A parasztság a középkori Nyugat-Európában. Budapest, 1979. 157-165. 38. Vö. C. P. Wilisei. m. 39. Kaán i. m. 40. Vö. Ikvai N., A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII-XX. században. Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985. 171-318. 41. Kosa L., Hagyomány és közösség. Budapest, 1984. 17. 42. Sárfalvi B., A talajviszonyok szerepe a mezőgazdaság helyi sajátosságainak kialakulásában a Duna-Tisza közén. Földrajzi Értesítő, 1955. 333