A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

IKVAI Nándor: Ökológia és agrokultúra. (A hagyományos gazdálkodás és a környezet összefüggései a Kárpát-medencében)

I Ennek eredményeként egy évszázad múlva, elsősorban a halmazfalvakat alkotó nemzetségi csoportokba letelepült földművelők révén új arcot öltött a táj.

23 Az élet - a zártabb bükkösök kivételével -aiigetes, fás sztyeppén, a dombos dunántúli területeken, a füves löszhátakon, vízjárta folyómedrek mentén kezdődött. Nem véletlen, hogy a többféle életmódra, ugyanakkor a népcsoportok elkülönülésére is alkalmasabb Dunántúl népesedett be először. Tagolt tájrajzi adottságai kedveztek a letelepedésnek.

24 Ezen az apró tájakra szabdalt területen, nedves árterek mentén „minden kiscsoport" talált olyan, a természettől mindennel megáldott helyet, ahol függetlenül rendezkedhetett be.

25 A durvábban tagolt Alföld lassan népesül olyannyira, hogy a tatárdúlás (1241) után is ez marad a legnéptelenebb, helyet kínálva az új jövevényeknek (kunok, jászok). Az előző népek által is bolygatott, feltört füves területeken kezdődik az élet. A néhány év alatt kimerült földet parlagon hagyják és egy idő után térnek vissza műveléséhez. Ennek a parlagoló gazdálkodási módnak a bizonyítékai azok a királyi rendelkezések, amelyek az újonnan feltört föld után költözködő falvak népét visszaparancsolják régi lakóhelyére (templomaikhoz).

26 Ez a parlagoló gazdálkodási forma „fedezi fel" közel egy emberöltő alatt a medence szinte összes, jól megművelhető földterületét. Tulajdonképpen az ily módon ekével érintett területek lettek a későbbi jobbágyfalvak állandó és legjobb szántóterületei.

27

. Ezek a jó minőségű, könnyen művelhető földek rendelkeztek kiemelkedő természeti tulajdonságokkal. Tulajdonképpen rekonstruálhatjuk ezeket az először művelésbe fogott tájakat, hiszen a jobbágyfalvak nyomásra osztott földjei szinte mindenütt ezeken a területeken feküdtek, és ma is ezek a legjobb minőségű szántók.

28 Mindezek a legértékesebb löszön, erdei és mezőségi talajokon feküdtek, maximum 200 méteres magasságig. Ezeken a színtereken a tenyészidőszak középhőmérséklete 16-18 °C, és az évi csapadék 600-750 mm évi átlagot ért el.

29 Amenynyiben ezeket az „első foglalásokat" összevetjük a közelmúlt termelési értékeit rögzítő „aranykorona értékkel", azt látjuk, hogy a legnagyobb értékek e területeken jelentkeznek.

30 Megállapítható, hogy az első foglalásokkal birtokba vett területek tehát azt a térszínt jelölik, amelyeknek művelésbe fogása még a természet durvább megsértése nélkül ment végbe. A 12. századi népességnövekedés újabb térszíneket kénytelen elfoglalni. Benépesül az addig még érintetlen, de földművelésre ugyancsak alkalmas terület. Ezek a dunántúli és az alföldi löszös homokhátak, továbbá a Dunántúl, az Erdélyi-medence, az északi tájaink nagy-nagy részét borító bükkösök talaja, a barna erdei talaj ligetes területe, mintegy 300 méterig felnyúló térszínei.

31 Sűrűfalvas, nyugati típusú táj alakul ki hat nemzedék alatt. E falvak gazdálkodási szintje és módja már azonos Nyugat-Európáéval.

32 A kis létszámú téli szállásokból, a középkori népességfejlődés eredményeként halmazfalvak, illetve migráció és települések révén nyugati hatású szalagtelkes 23. Bulla-Mendöl i. m. 76.; Kosa i. m. 16.; Id. még B. H. Slicher van Bath: The Agrarian History of Western Europe. London, 1963. 24. Müller A mezőgazdasági . . . i. m. 568. 25. Bulla-Mendöl i. m. 77-78. 26. Bulla-Mendöl i. m. 81.; Makkal A feudális . . . i. m. 46-47. 27. Vö. B. H. Slieher van Bath i. m. 28. Stefanovics P., Magyarország talajai. Budapest, 1956.; Storia Dell' agrikultura Europea. Róma, 1980. 29. Bulla-Mendöl i. m. 25^12. 30. Görög i. m. 21. és 63. térkép 31. Bulla-Mendöl i. m. 64. 32. Hoffmann T., Néprajz és feudalizmus. Budapest, 1975. 247. 332