A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

IKVAI Nándor: Ökológia és agrokultúra. (A hagyományos gazdálkodás és a környezet összefüggései a Kárpát-medencében)

változata, a szőlőművelés számtalan eszköze.

11 Bizonyított a kolónia és a barbarikum kapcsolata is a földművelésben (szarmata, germán anyag), de rómaiaktól való eszközátvételről nem tudunk.

12 Azért jegyezzük meg, mert a kontinuitás hívei e téren sok mindent feltételeztek. Kétségtelen, hogy a népvándorlás-kor népei még itt találták a falusi őslakosságot, sőt Savaria, Scarbantia is lakott maradt.

13 Mégis azt kell látnunk, hogy a római eszközkultúra helyett a 6-9. század földművelést ismerő népei saját szerszámaikat, és nyilván ehhez tartozó technikát használtak.

14 A longobárdok nagyállattartók, a gepidák földművelők voltak.

15 Az avarok (hosszú idő után) újra egységes államot alkotnak a Kárpát-medencében. Bizonyos, hogy a 7. századtól földet is művelnek.

16 A 9. századi leletek bősége révén tudjuk, hogy e kor földművelő kultúrája visszautal már a kazár területekkel volt (szaltovo-majaki kultúra) kapcsolatokra. Ennek bizonyítékai a késő avar csoroszlyás eke, rövid kasza, egyenes élű irtókapa stb.

17 Ez már elvezet a honfoglaló magyarság kultúrájának felvázolásához. Elsőként László Gyula,

18 majd tanítványai és munkatársainak sora fogalmazta meg alapos feltárások konklúziójaként, hogy a magyarok már alapos földművelési ismeretekkel és gyakorlattal érkeztek a Kárpát-medencébe. (Ma sem kétséges azonban, hogy kultúrájukban jelentősebb volt az évezredes hagyományt hordozó nagyállattartás.)

19 Nem is lenne érthető, hogy 1050 körül már falvakba rendezett, virágzó mezőgazdaságról szólnak az oklevelek.

20 így válik érthetővé Ibn Rustah és Gardezi megjegyzése is a magyarok etelközi életéről („sok szántóföldjük van").

21 A fentiekből láthattuk, hogy nem egy érintetlen területet vett birtokba a magyarság. Földművelő munkájának itteni megerősödését minden bizonnyal segítette is az egykori szántóművelés nyoma.

22 A magyarság olyan tájra érkezett, amely részben hasonlított az eddigi lakterületre, a dél-orosz ligetes, vízjárta sztyeppre. Előéletében különböző tájtípusokon élt, számtalan néppel érintkezett (és háborúzott). Egyértelmű, hogy átfogó ismeretei voltak távoli és közeli környezetéről, sőt az új hazájáról is. Semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy egy rendezett társadalmú, elismert harci képességű nép szervezetten végrehajthat egy új területbirtoklást (hisz ezt számtalanszor tette korábban). Ugyanakkor kellő vezetői erély (Árpád, Géza, István) mellett hosszú időre szóló tartós új életforma kezdődhetett. 11. Balassa L, Az eke és a szántás története Magyarországon. Budapest, 1973. 415^17.; Kecskés P.-Pető M., A pannóniai szőlőművelés és mustnyerés tárgyi emlékeinek értékeléséhez. N. É. LVI. (1974) 12. Müller R., A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése a késő vaskortól a török kor végéig. I—II, Zalaegerszeg, 1982. 504. 13. Kiss i. m.; Tóth E., A római lakosság-kontinuitás kérdése a Nyugat-Dunántúlon. Savaria 5-6. (1971-1972). Szombathely, 1975.; Vajkai A.,Római emlékek Dunántúl néprajzában. Pécsi Múzeum Értesítője 1934-40. Pécs, 1940. 14. Erdélyi I., Avar kori sarlók a Kárpát-medencében. Ethnographia, LXXXVI. 1975. 15. Bóna i. m. 35-45. 16. Erdélyi i. m. Müller A mezőgazdasági . . . i. m. 559. 17. Müller A mezőgazdasági . . . i. m. 559-560. 18. László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. Kolozsvár, 1944. 19. Balassa /., A magyar ekés földművelés kezdetei. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-70. Budapest, 1970.; Makkai L., Löstliches Érbe und westliche Leihe in der ungarischen Landwirtschaft der frühfeudalen Zeit. ATSz. XVI. (1975) 20. Vö. Surányi D., A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Budapest, 1982. 21. Secula Hungáriáé, I. Budapest, 1986.; Pauler Gy.-Szilágyi S. (szerk.): A magyar honfoglalás kútfői. Budapest, 1900. 22. Néhány prehisztorikus földsánc és halom, a Csörsz árka. Vö. Bulla-Mendöl i. m. 47, 76. 331