A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

IKVAI Nándor: Ökológia és agrokultúra. (A hagyományos gazdálkodás és a környezet összefüggései a Kárpát-medencében)

iránya szeszélyesen változó, de ereje nem vad; a peremvidék (hegyek) felől fúj a medence belseje felé. A napsütéses órák száma 2100-1800 között változik.

4 A Kárpátmedence talajviszonyait jellemezve azt summázhatjuk, hogy a legnagyobb területeket a sötétbarna, barna mezőségi talaj borítja, melyet a medenceközépen kialakult lösz takar, és a lecsapolt területeken öntés- és szikes talajok tarkítanak. A Dunántúlon, az északi-, erdélyi medencékben (a bükkös és vegyes) erdők alatt kialakult talaj jellemző. Mindezek jó, mezőgazdaságnak kedvező tulajdonságokkal.

5 A rekonstruálható kép szerint a Kárpát-medencét másfél évezreddel ezelőtt kiterjedt erdőség fedte. A nagy folyók vízjárta vidékén is buja növényvilágot találunk. A ligetes, parkos sztyepp a Duna-Tisza közén, a Tiszántúlon, a Kisalföldön, kisebb medencékben, továbbá a szélesebb völgyek mentén felhúzódva volt található.

6 A honfoglalás időszakában a Kárpát-medencéből mintegy 250 000 km

2-t foglaltak el a zárt erdők, és mintegy 6,0 000 km

2 volt a ligetes, fás sztyepp. Ennek egyharmad része árvízzel időszakosan járt terület volt (Duna és Tisza melléke, Hanság, Dél-Balaton stb.). Ily módon eredetileg mintegy 170 000 km

2-nyi terület hasznos birtoklásával számolhatott a honfoglaló magyarság.

7 A felszín, az éghajlat és a terület élőlényei kölcsönös függésben állnak időtlen idők óta. Az ember az első, aki tudatosan és lényeges változást előidézve avatkozik bele ebbe az egyensúlyi helyzetbe. A táj alakítás intenzívebb formáit tapasztalhatjuk a népesség növekedésekor. A növekedés az „élt" terület kibővítésével jár eleinte és csak később, ezt követően áll be a technikai fejlődés.

8 Előttünk áll tehát az a térszín, amely (természetesen nem érintetlen) sajátos ökológiai egyensúlyban álló terület. A Dunántúlon és Erdélyben ezt a tájat emlékeiben is nyomozhatóan formálta a római kultúra. Majd azt követően, bizonyos mértékű „visszavadulás" közepette az itt élt kisnépek formálták a Kárpát-medencét.

9 Müller Róbert adatai szerint a késő vaskorban (i. e. I. sz.) kezdődik a tájalakító földművelés. Itt csak kisméretű tisztások termelésbe fogásáról lehetett még szó. A kelták földművelését azonban már a túróeke, a szegecselt nyelű horgos sarló jelzi. A római uralommal új korszak kezdődik és a földművelő kultúra magas fokra jut. Ugyanakkor számos példa utal arra, hogy a Dunántúlon a négy évszázad alatt egymás mellett él az őslakosok primitív és a provincia fejlett gazdálkodása.

10 A késő római villagazdaságokban (újabb adatok szerint a Pó vidékével azonos) termelési eszközök honosodtak meg Pannoniában is. így ismert volt a taligás nehézeke (aszimmetrikus ekevassal és csoroszlyával), vasból készült ásó, a vaskorival azonos (de hosszabb, nagyobb) sarló fogazott és sima 4. Bulla B.-Mendöl T., A Kárpát-medence földrajza. Budapest, 1974. 25-42.; Görög L., i. m. 15-36. 5. Bulla-Mendöl i. m. 58-66.; Görög i. m. 37-50. 6. Bulla-Mendöl i. m. 58-66. 7. Bulla-Mendöl i. m. 60.; Fekete-Mágócsy-Dietz., Erdészeti növénytan I—II. Budapest, 1896. II. 1190-95.; Kaán K., Alföldi kérdések. Budapest, 1939. 11^2.; Rapaics R., Az Alföld növénytani jelleme. Erdészeti Kísérletek. 1918.

1.; Wencel G., Magyarország mezőgazdaságának története. Budapest, 1887. 85. 8. Vö. Mendöl i. m. 16-22.; Makkai L., A feudális mezőgazdaság (In: Gunst-Lökös szerk.: A mezőgazdaság története) Budapest, 1982. 35-61. 9. Ferenczy E., A magyar föld népeinek története a honfoglalásig. Budapest, 1958. 10. Vö. Kiss A., Pannónia római kori lakossága helybenmaradásának kérdéséhez. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1964. Pécs, 1965.; Hunyadi /., Kelták a Kárpát-medencében. Régészeti Füzetek 2. Budapest, 1957.; Mócsy A., Pannónia a késő római császárkorban. Budapest, 1974.; Sági K., Das Problem pannonischen Romanisation in Spiegel der völkerwanderungszeitlichen Geschichte von Fenékpuszta. Acta Antiqua Hung. 18. Budapest, 1970. 330