A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

DOBROSSY István: A kávézás elterjedése és a kávéházak története Miskolcon:

3. kép. Az 1781. évi tűzvész után helyreállított uradalmi kávéház (1783) összeírás. Ekkor tüntetnek fel először kézi kávéőrlőt, tehát olyan kelléket, amelyhez hasonló a Herman Ottó Múzeum tárgyi gyűjteményében is található. A házi kávéfőzés és fogyasztás mellett - azt megelőzően, vagy az eddig ismert legkorábbi adatot követően - alakultak ki az első kávémérő helyek, a mai kávéházak elődjei. Ezek a diósgyőri koronauradalom, vagy a tapolcai apátság bérleményei lehettek, bár utalnak adatok városi kávéház működésére is. Az eddigi leírások nem kevés félreértésre adnak lehetőséget, vagy olyan adatokat említenek, amelyek ellenőrizhetetlenek. Ezek közül is kiemelkedik a következő: „Miskolcon a kávéházba járást a görögök honosították meg. Városi helyiségben nyitották az elsőt 1744-ben. Ez csak rövid ideig állt. A következőt az apátság Piac utcai házában nyitották meg, ennek 1760-ból ismert a bérlője. 1764-ben Girgt Antal bérlő nevével találkozunk. 1765-ben az uradalom egyik házában nyílt görög kávéház. . . . 1781-ben a Piac utcán már a görögnek és Baumgartner Mihálynak van kávéháza, de szó esik a Csabai kapuban is „kiskávés"-ról, bizonyos Vencel kőművesről. 1788-ban az uradalom sóházának alsó részén Nóvák Jakab tescheni polgár rendezett be kávéházat. . . . 1805-ben Malagets Ferenc bérelte ezt a kávéházat. 1818-ban a csizmadia-szín melletti kávéházat Zinzifa Ádám árendálta."

8 A fenti idézetből - amely eddig elfogadott megállapítás volt - igaz az, hogy a „kávéházba járást" a görögök honosították meg Miskolcon. Az első, s dokumentálható bizonysága ennek az a megállapodás, amely 1767-ben született a diósgyőri koronauradalom és Zsámbék Tamás görög kereskedő között. A hat pontból álló szerződés rögzíti, hogy 1768-1773 között az uradalom 340 R. forintért a miskolci Molnár-házban „KaffeHáz" kialakítását engedélyezi „Betsületes kereskedő Zsámbék Tamás U/rna/k", s itt „ezen mesterséghez tartozandó Italokat szabadon árulhatja." A szerződés megfogalmazza, hogy „Eget Bort és Pálinkát venni" csak az uradalom kasznárjától lehet, s az „Uraság Pálinkáját állandóan árulni tartozék". A korcsmabérletektől ezt a szerződést az különbözteti meg, hogy megfogalmazzák „az Uraság több Káva házat Miskolczon nem kíván fel állítani, a vagy Kave és Rosolis áruitatását másnak engedni" (2. kép). 8. Halmay B.-LeszihA., 1929. 108. 260