A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

DOBROSSY István: A kávézás elterjedése és a kávéházak története Miskolcon:

A szerződésből fontos az, hogy az uradalom nem kíván más kávéházat Miskolcon, és nem kíván több hasonló engedélyt kiadni. Ez így az első uradalmi kávéháznak tekinthető, amelynek most már a helyét kell azonosítani. A „miskolczi Piaczon lévő Mólnár-ház" nem azonosítható, Zsámbék Tamás háza (vagy bérelt üzlete) viszont igen. A szerződés megkötésével csaknem egy időben, 1768-tól Zsámbék boltja a Széchenyi u. 15. sz. alatt volt (a Pannónia szállodától a színház felé eső egykori második vagy harmadik házban). Az 1781. évi tűzvész nemcsak ezt, hanem a szomszédos - s szintén görög kereskedő - üzletet is tönkretette. így érthető az az 1784-ben, Pozsonyban kelt irat, amely szerint „A M. Kamara engedélyezi, hogy a d-i uradalom kártalanítsa a tűzvészt szenvedett Zsámbék Tamás görög kereskedőt,. . . s Rósa nevű görög kereskedőt . . . amennyibe a bolthelyreállítás került az 1781-es tűz után."

9 1783-ban Szőlősy Ferenc, az uradalom prefektusa a magyar kamarának beszámolót készített, s ebben jelzi, hogy a tűzvész kárait 1782-re helyreállították. A renovált, megjavított épületek között szerepel az a kávé- és korcsma-ház, amely egy emeletes objektumban kapott helyet (3. kép). A felújítást követően az épületnek más funkciója lett, s arról nem szólnak feljegyzések, hogy hasznosítása miképpen alakult. 1768 előtt nincs tehát olyan adatunk, ami hitelesen kávéház meglétére, üzemelésére, működésére utalna. Érdekes, közelítő feljegyzés szerint 1735-ben Trangus Illés engedélyt kapott a városi tanácstól, hogy „saját telkén patikát erigáljon". Az engedély kimondta, hogy a patikában nemcsak nádmézet, hanem nádmézzel csinált reggeli italok ( = rosolis) árulását is engedélyezik. Árulhat a várostól vásárolt „égett bort", de mást nem. Ez megfelel annak a 18. századi szokásnak, amely a legtöbb magyar városban megengedte, hogy a gyógyszerészek szeszes italok, vagy süteményfélék készítésével is foglalkozzanak. Valójában ez a gyógyszertár korcsmával egybekötött olyan vállalkozás lehetett, amely a betegeken túl az egészségeseket is vonzotta a nádmézzel készített italok jóvoltából. A város később megvonja ezt az engedélyt, s Trangus Illés üzlete is eltűnik, legalábbis nem utalnak rá adatok a későbbiekben. Vállalkozását mint korai s különleges „boltot" emeltük ki, hiszen sem a cukrászdák, sem pedig a kávéházak nem eredeztethetők így a gyógyszertárakból.

10 Másik adat szerint 1743/1744-ben György Tamás nevű görög kereskedő kap engedélyt „kávé, harbatea és rosolis árulására" a város boltjában.

11 Időrendben ide kívánkozik az az említés, amely egy görögök ellen írt gúnyversben maradt fenn. Az irat kelte gyaníthatóan 1755.

12 „Nyuszt és Róka torok már nyákok környéke Ezüst s Arany órát tart Ősök mellyéke: Rövid nap vármegyén lesz ezeknek széke Füstbe ment Magyar város verítéke. Ki kalmár, ki kávés, ki tősérkedik Több van olyan aki borral kereskedik Mondják, hogy általuk terhünk könnyebbedik Országos bolond az, ki így vélekedik." Az 1929-es városmonográfiából vett e témával kapcsolatos idézetnek bizonytalan az a megállapítása is, hogy az 1744. évi görög kávéházat 1760 körül az követte, amelyet az apátság Piac utcai házában nyitottak meg. Az apátsági ház, az ún. Curiális ház a mai Pannónia szálloda épülettömbje helyén, a Széchenyi-Kossuth utcák sarkán állott. Itt 9. OL. Kamara Dep. Oeconom. 1784. jan. No. 89. (Kávéház - kereskedőház - vendéglő) 10. BrószK., 1879. 25. sz. 11. Miskolc város jegyzőkönyve, III. k. 59. IV. 1501/a. 12. Miskolc város levéltára. „Tudóskönyv 1755" Miscellanea 125. (Oldalszámozás nélküli kézírásos jegyzeteléssel.) 261