A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

DOBROSSY István: A kávézás elterjedése és a kávéházak története Miskolcon:

tf*<E8%. ... :

*£rf&í?2: il; £ yy^Ar «&. 'A ~fi. ••&*kjZ£5. *4~/ pu& %Í#<Cc8&: •M^fli'imvr-'x 2. kép. Kávéháznyitást engedélyező okirat a diósgyőri koronauradalom anyagából (1767) és a szekfőszeg.) A görög kereskedők hitelkönyveiben és számlái között 1764-ből származik az eddig ismert legkorábbi, kávéval kapcsolatos adat (1. kép). Ezek az adatok elsősorban az előkelő társadalmi osztály tagjainak kávéfogyasztására vonatkoznak, s arra gondolunk, hogy az otthoni kávékészítés a 18. század első harmadában, de főleg a század közepén már nem ment ritkaságszámba a görög kereskedők által uralt Miskolcon. A korábbi, 1721-es számadás is arra utal, hogy a város vezetősége kávéval is megkínálta az ideérkező előkelő vendégeket. A családi körben történő kávéfogyasztásra utalhatnak a vagyonösszeírásokban fellelhető kávéskészletek is. Nagyon kevés olyan 18. századi - s ezen belül miskolci összeírást ismerünk, amely segítségünkre lehetne. A már idézett négyesi Szepessy család egyik tagjának, Zsigmondnak, 1768-ban vették számba halála után megmaradt ingóságait. Az ezüst tárgyak között első alkalommal itt találkozunk kávéskészlettel. A porcelánedények között „veres, zöld és sárga festékkel ki festett nagyobb virágú porcelán Findzsák"-at, „hasonló festésű és matériájú nagy kávés Ibrik"-et említenek. De ugyanilyen „Herbatéhez való Ibrik^-et és „Cukkor porzo"-t is számba vettek. Volt a háztartásban „Veress mázas Cserép Kávés Ibrik" és „Kávé főző Cserép Ibrik" is. A kávéfőzéshez használt edények rézből is készülhettek. Ilyeneket Ibriknek nevezve, kisebb és nagyobb méretben, sárga- és vörösrézből készülve, hasonlóan felsorol az 259