A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

DOBROSSY István: A kávézás elterjedése és a kávéházak története Miskolcon:

A KÁVÉZÁS ELTERJEDÉSE ÉS A KÁVÉHÁZAK TÖRTÉNETE MISKOLCON DOBROSSY ISTVÁN A kávé és a kávézás meghonosodásáról, pontosabban a családon belüli, vagy egy társasághoz, közösséghez kapcsolódó fogyasztási alkalmakról és szokásokról nagyon hiányos ismeretekkel rendelkezünk. A kávémérőhelyek és a kávéházak kialakulásáról, mint az információcsere fontos társadalmi fórumairól is szegényes adatokkal szolgál a magyar szakirodalom. Pedig Magyarországon viszonylag nem régi „élvezeti cíkk"-ről, a fogyasztáshoz kapcsolódó eszközkészletről, szokásokról, azok gyakorlásának színtereiről (pl. kávéházak, kávézók) van szó. Néhány emberöltővel előttünk úgy tartották, hogy a szegény népnek olyan reggeli itala a pálinka, mint gazdagnak a kávé.

1 Aztán a presszógépek megjelenése után a kávé falun és városban egyaránt a „szellem itala" lett, napjainkban pedig joggal nevezhetjük a magyarság nemzeti italának. A kávé szó első előfordulását Zrínyi Miklós költőtől 1645-ből ismerjük. „Kávés ház"-ra 1706-ban, „kaféház"-ra 1709-ben utalnak az első adatok.

2 Érdekességként említhetjük néhány európai nagyváros első kávéházainak megnyitását: London 1652, Párizs 1672, Bécs 1686, Prága 1712, Berlin 1721. Pesten 1714-ben, Budán 1717-ben, Óbudán 1739-ben utal az első adat kávéház megalakulására.

3 A kávé magyarországi „bevezetésé"-ről, a polgárság és a parasztság körében történő elterjedéséről átfogó néprajzi tanulmányt készített 1988-ban Kisbán Eszter, érzékeltetve azt, hogy a fogyasztással kapcsolatban még napjainkban is gyűjthető recens anyag.

4 Alábbiakban - elsősorban levéltári források és történeti adatok alapján - egy észak-magyarországi városban tesszük vizsgálat tárgyává a kávét, beleértve megjelenését, elterjesztőit és elterjedését. Figyelemmel leszünk az otthoni kávéfogyasztásra éppúgy, mint a városi kávéházak kialakulására és működésük történetére. * * * A kávé megjelenése Miskolcon - az utóbbi évek kutatásai alapján - viszonylag szűk időhatárok között valószínűsíthető. 1706-ban egy limitáció felsorolja a törökországi árukat, s meghatározza, hogy azok egységei mennyibe kerülnek. Ilyen török áru a malosa szőlő, a citrom, a riskása, a „fűszerszámok" közül a bors, gyömbér, sáfrány, szekfő (azaz: szegesszekfű), szerecseny-dió, babér, nádméz, mandolaésafaolaj. Kávéval nem találkozunk a felsorolásban.

5 1. Vö. Gundell.-HarmathJ., 1982. 41. 2. Kisbán E., 1988. 153., ésTESz 1970. II. 413. 3. RudnayJ., 1976. 37. 4. Kisbán i. m. 149-177. 5. Borsod vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyve IV. 501/a. 15. köt. 61. 257