A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉMIÁS Tibor: Ruehietl Miklós, a szádvári uradalom gazdatisztje mint publicista (1835-1849)

Ruehietl Miklós időjárási megfigyelései és utólagos regisztrációi 1841-ben az Ismertető olvasótábora számára befejeződött. Tudósításait a következő rövid megjegyzéssel zárta: „telünk kemény volt. "

n Károk, kártevők: Az alábbiakban Ruehietl Miklós cikkeiből kiemeljük azokat a részeket, amelyekben a termést, az állatállományt vagy a lakosságot ért károsodást hangsúlyozta. A vizsgált öt évre esett csapások és károk alapján a következő csoportosítást állítottuk fel. Az uradalmat ez alatt a néhány év alatt érték természeti csapások vagy károk (óriási hó, nagy fagyok, tűzvész), pusztították termését növényi élősködők (könvény fű, üszög) és állati kártevők (hernyók, cserebogarak), tizedelte állatállományát a farkas és az akkor dúló járványok (torokgyík, száj- és körömfájás, métely), persze a felsoroltakat messze túlszárnyalták a tudatlanságból eredt károk. 1837-ben az első kaszálás után a lucerna közé egy „kártékony ragadvány: boldogasszony haja vagy könvény fű (cuscuta europea) csapott be". Ez a veszélyes fűféle pl. a Szilas határában lévő 5 holdnyi lucernatáblán olyan jelentős kárt tett, hogy már a második kaszáláskor is észlelhető volt. Ekkor majdnem három szekérrel kevesebb takarmányt tudtak csak betakarítani. A lucernát ért kár következtében az gyökerestől elpusztult. A helyi lakosság azonban „irtó szerül egyebet vasfogu gereblénél" nem használt. Ugyancsak ebben az évben a vidék szegény adózó népe „egyik keresetágától majd végkép' meg fosztatott". Augusztus végén „a hernyó" a káposztatermés nagy százalékát tönkre tette, „. . . csak itt ott maradhatott abból ép és tökéletes fej". 1837-ben még elszaporodtak a szőlőkre és a gabonafélékre egyaránt veszélyes cserebogarak is. 1838-ban a rozs jelentős részét „az üszög tévé tönkre". Ebben az évben több járvány is károsította a jobbágyi állatállományt. A járvány a tornai és a csereháti gazdák udvarairól szedte az áldozatait. Ruehietl leírásában a szádvári uradalom falvaiban a járvány így jelentkezett: „. . .az ugarolást csak ügygyei bajjal végezhettük el, mivel jármos marháinkat (teheneinket is) száj- és lábfájás szállta meg annyira, hogy helységünkben a 100-120 db jármos ökör közül alig van 20 db, mellyet munkára lehetne fogni. Dög ekkorig nem mutatkozott. A sertések torokgyíkban kezdenek itt-ott hullani. Oka lehet a porlepte levegő. Némellyek orvosolják a bajt. Rozs-liszttel hintvén be szájuk' belsejét, mit aztán később levakarnak a' bőrrel együtt. (Nem válik be!) Próbálkoznak fagyai-fa (ligustrum) levelének megfőzésével is."

73 Az 1839. évi garázda hernyók még a következő évi termést is tönkretették, s így kevés gyümölcs lett. „Óh, átkozott kis hernyók! be nagy agságára 's kárára vagytok az emberi nemnek!" De az itteni emberek „restek" és inkább tudatlanok ahhoz, hogy elűzzék azokat. A vidéken a juhok között mirigyként dúlt a métely 1840-ben. Az idén az okát a múlt évi esős őszben látták, mert ,,a' juhok közt a' mételyt egyedül a' nedves, posványos és savanyú legelők idézik elő". „Balásházy úr Jutenyésztés"-xő\ írt könyvében az itt ajánlott orvosszer vidékünkön nem ajánlható. Sikertelen!" Ruehietl Miklós az egészséges, száraz szalmát ajánlja.

74 1840. július 24-én pusztító tűz futott végig Görgőn. Ruehietl erre a napra és a károkra így emlékezett vissza: „Tűz, víz és levegő, ezen bosszuló három elem vidékünkön folyvást dúl. Július 24. reggel 10-11 óra közt Görgőn tűz keletkezett. Oka zsír vagy pipa által kiütvén keletkezett. 57 házat, tömérdek csűrt, istállót, szénaboglyát 'sat. hamvasztott el. A nép sarlójával a' mezőn levén, hontértekor egyedül zsarátját lelheté százados fahajlékainak." Görgő közbirtokos helység volt, miszerint nem csoda, ha 1 köblös földterületet 10-12 szalmával fedett faház, csűr, istálló, ,,'stef." lepi el, ahol a tűz gyorsan elharapódzott. A kár is tetemes volt, kb. 30 ezer váltóforintra rúgott.

75 1841-ben a három láb magasságú hó hirtelen olvadása tömérdek kárt okozott. A hegyekből lesodort iszap ellepte a földeket és a réteket. A juhokat ahogy tavaly és azt megelőzően is, úgy idén is halomra ölte a métely. Télvíz idején az éhes farkasok bemerészkedtek a településekre is. 72. Uo. 1841. 22. sz. 73. Uo. 1838. II. 13. sz. 158-159. 74. Uo. 1840.

1. 39. sz. 622. 75. Uo. 1840. II. 14. sz. 211-212. 76. Uo. 1841. 22. sz. 346. 252