A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉMIÁS Tibor: Ruehietl Miklós, a szádvári uradalom gazdatisztje mint publicista (1835-1849)

Egy hízósertést és néhány kutyát faltak fel. A -14, sőt -18 °C-os kemény télen sokaknak a burgonyája a pincékben, vermekben és szobákban tetemesen károsult.

76 Az uradalom népe: Ruehíetl Miklós cikkeiben való tallózást a jobbágyságról, annak helyi gondjairól, nehézségeiről tett észrevételeivel zárjuk. A továbbiakban felvillantunk az uradalmi lakosság életéből néhány jellemző „életképet". Az elmondottakból kitűnik majd a helyi szegénység, a társadalom peremére sodródott, az ún. marginális elemek (lókötők, erdőpusztítók és fatolvajok, részegeskedők) uradalmon belüli nagy száma, a vagyoni helyzetük, rendszeres vándormunkájuk, a tagosításban való hizodalmuk és egy jobb jövő képe. Persze, mindez úgy jelenik meg most előttünk, ahogy azt egy közöttük élő művelt fő észlelte és papírra vetette. „Az annyira óhajtott, és sokaktól magasztalt tag-osztály megyénkben is lábra kezd kapni. A' tornai mezőváros' határait már mérnöki táblák czégérezik, hol a' munka jelenleg már folyamatban is vétetett. Szögliget helység is szinte kívánja, és sürgeti a' tagosztályt. Minő siker fogja koronázni az egészt, arról csak a' jövendő tanúsít, miről annak idejében helyén lesz tán egy két szót szótanunk !"

77 „A jobbágyok közt az úrbéri telkek szabad adása s vevése nálunk, Torna vármegyében napi rendben van. Itt egy fél úrbéri hely 9ed és lOeddel 60-120 frt, egy negyed részt 25-60 frt-ért adnak s vesznek. Egy illyen féle telek után van: 4-8 köböl őszi vetés, 2-4 köböl tavaszi vetés, 3-6 kaszás rét, melly terem kb. 4-8 szekér szénát, 2-4 szekér sarjút." „Vannak ugyan helyek, hol közbirtokosság nincsen. Egy ilyen helyen a múlt őszön egy negyed rész telket 500 v. ez. frt-ért vettek meg. És ki hinné, hogy a közbirtokos helységekben a földnek becse korántsem rúg annyira, mint a regulázott tiszta jobbágy helységekben. Oka, a közbitang miatt elparlagosodott föld. A közbirtokos helységekben majd minden harmadik házban csapszék van, ahol zsidó bort és pálinkát árulnak." „A szegény szántóvető az esztendő végén (az adózás idején) - az így is zálogba került telket bocsátja áruba, és az érette fizetett csekély pénzt pedig legott kifizeti, aztán számára mi marad? rongyos ruha, száraz kenyér."

78 A szegény falusi tudatlan nép bőség' idejekor mindenét felfalja, csak abbul annak idejében másoknak ne kelljen juttatnia, mi szerint mit neki a' jótékony természet bőven nyújtott, azt ő uzsorás zsidók' kezébe szokja hordogatni borért, pálinkáért, dohányért sat., aztán magyarosan koplal, midőn a' mostoha csapások számára semmit sem hagy fel." „Az aratás, forgatás és szőlőkapálás nyakunkon, de a' munkás kezek távul tőlünk az alsó vidékeken izzadnak; mert a júniusi nagy jég (1840. jún. 24.) kelletinél több embert kényszerített az Alföldre kenyérkereset végett,

19 miszerint szőlőhegyeink valóságos berek alakban tűnnek a' figyelmes gazda' szemébe." De ilyen időszakban „még drága pénzért sem kapáltathatnak a' szőlőbirtokosok, hát ugyan robotban?!"

80 „Az erdő pusztítóknak - kik nálunk számosan találtatnak - igen jó keresetet adott az 1841. évi tűzifa magas ára. Sajnos, a minden keresetágtól megfosztott nép gyakorta kényszerül efféle törvénytelenségekre, hisz nem ritka az, hogy se kenyere, se sója." „A nép mondom, hogy a kétségbe eséstül megmenekedhessek mindenét prédálja! A szegénység pedig a bűnnek tanyája." „Minél nyomorultabb valamely ember, annál inkább eleme neki a' részegeskedés. Uraim! a' szigorú törvények és fenyítékek sat. hiányzanak."

81 „Ló-kötők!- több jó lovakat az illy gazemberek eloroztak. Vásárokon csekély áron eladnak. Többsége megkerült, 's kemény fenyítés alatt nyögnek. Mikor szűnik már meg valahára az illy szőrű lókereskedők száma? Majdha rendszeres gazdálkodásban, az Angolok nyomdokát követve, jobb fajta lovainkat nem gondatlan és léha pásztorok' őrzete alá bízzuk, hanem saját felvigyázásunk mellett gondosan zárt istálóban, vetett takarmánynyal töltött jászol mellé fékezhetjük.-"

82 77. Vo. 1838. II. 13. sz. 78. Vo. 1841. 22. sz. 347-348.; Lásd még: Rémiás T., 1988. 312-316., Telekhányad alapján történt rétegződés. 79. Lásd a témához: Viga Gy., 1990. 205-237. VI. fejezet, Vándormunka. 80. Ismertető 1840. II. 14. sz. 211-212. 81. Vo. 1841. 22. sz. 348., 1840. II. 47. sz. 743-744. 82. Vo. 1837. 27. sz. 151. 253