A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉMIÁS Tibor: Ruehietl Miklós, a szádvári uradalom gazdatisztje mint publicista (1835-1849)

1 köböl (2PM,1 kila) Rozsnyói tiszta kétsze- rozs árpa zab köles szemes piac búza res kukorica ára (frt. és kr.) 1837. aúg.12. 9 8 5

24 5 324 1837.szept.9. 10 7

15 6

15 424 2

36 73O 1838. febr. 17. 915 7 5

45 5 2

24 5 1840. júl. 25. 12-13 10

30 - 945 6 4 7 A gabonaárak rendszeres közlése után egy alkalommal - az 1840/41. évi kemény télre való tekintettel - közlést kaptunk a tornai hegyes-erdős vidék tűzifaárairól is.

56 1 bécsi öl bikkfa 7 frt. tölgyfa 6 frt. 1 köböl szén fa 8-9 frt. 1 szekér nyers galyfa 3 frt. Ruehietl jól ismerve a közeli piaci árakat, azzal zárta a helyi tűzifa árait, hogy az a rozsnyói piacon kétszerese. Kereskedés, árucsere: Az uradalmi jobbágyok megtermelt termékeinek és előállított - elsősorban fa-áruinak kereskedelme minimális, a megélhetéshez éppenhogy elegendő szinten mozgott. A kereskedelem egészséges vérkeringésétől való távolmaradás oka a falvak szegénysége és a kiépítetlen úthálózat. Ez utóbbi állításunkat Ruehietl Miklós megerősítette. 1840-ben az utak „ittott járhatatlanok, mi magunk pedig türhetetlenkedünk azok miatt, noha az ut'csinálásban legkevésbé sem akarunk részt venni."

57 A jobbágy, ha mégis rákényszerült a kereskedésre, akkor azt kerti növényeivel, gyümölcseivel, házilag előállított termékeivel vagy házi-, végső esetben igás állataival tette. Az elmondottak Ruehietl megfigyelései és tapasztalatai alapján íródott cikkeiben ekképpen bukkannak fel: „A káposztából t. i. - mi itt meglehetős mennyiséggel termesztetik- a szorgalmas falusi-gazdasszony fáradságos ápolása után nem keveset szokott pénzelni. Persze, a piacon pénzzé tett zöldségféle a jobbágyi lakosságnak csak néminemű szükségét fedezgeté."

58 1837-ben igen felduzzadt a lókereskedők száma a vásárokon. Megjelentek az olyan lókupecek, akik a lopott állatokat a piaci árak alatt értékesítették. Sokan voltak - megjegyezzük, hogy ma is -, akik a bő és rendszeres - természeti csapások és károk ellenére is - somtermést kihasználva vagy a vadon termő gyümölccsel, vagy abból előállított pálinkával kereskedtek. 1840. november 20-án Ruehietl ilyen „kereskedésbeli árat" jegyzett le:

59

1 itze sompálinka 32 kr. Az uradalom ipari növényekkel, természeti kincseivel és azzal a kevés gabonával kapcsolódott be a kereskedelembe. „A' kender, mire az uradalomban nagy szorgalom fordittatik, mint kereskedelmi növényre apró!, ezért szegedi földieink, kik mint vászon-kereskedők minden éven megszoknak bennünket vásznainkért keresni - előre intetnek, hogy jövő (1839) éven majd a' vászonnak rőfét nehezen fogják megvásárolhatni 30-33 kr.-on, hanem 40-50 kr.-on, mert vannak határok, hol a' virágos kender 1-2 lábot alig üt meg."

60 „Fuvarosaink (1838-ban is) folyvást hordták az itt szomszéd határban néhány évvel ezelőtt fölfedezett vasbányából a' vaskövet Diós-Győrre a' hámorba, honnan visszatértükkor miskolczi 56. Uo. 1841. 22. sz. 349. 57. Uo. 1840. II. 47. sz. 743. 58. Uo. 1837. 27. sz. 150-151. 59. Uo. 1840. II. 47. sz. 744. 60. Uo. 1838.

II. 13.sz. 158-159. 250