A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉMIÁS Tibor: Ruehietl Miklós, a szádvári uradalom gazdatisztje mint publicista (1835-1849)

piaczon vásárlóit élettel térének vissza, mi nekik kétszeresen jutalmazá a' fuvarbért. Az Élettel sok marhátlan felebarátaik' szükségeit elégítek ki."

61 „Megyénkben kebelezett 4 magtár kevés gabonát tűzhetett ki eladásra - miután a' conventionátusok' bérét képes vala csak födözni, mert a múlt (1837.) évi aratás reménységünkön alul fizetett."

62 Időjárási megfigyelések: Ruehietl Miklós a szádvári uradalomban eltöltött 14 éves szolgálati ideje alatt -jó gazdához, földműveshez illően - gyakran végzett időjárási megfigyeléseket is. Egyik ilyen - általunk is ismert - megfigyelési ciklus az 1837. július 21-től augusztus 21-ig tartott. Ez alatt az egy hónap alatt napról napra lejegyezte az időjárás változásait. A megfigyelés előtt a tájat a viharos napok váltakozása és a naponkénti esők jellemezték. Mindez az aratás kezdetét is kitolta. A megfigyelt nyári időszakban Szilason és a szomszédos falvakban - vagyis az uradalom területén - „mindössze kétszer volt hasznos eső", július 22-én és augusztus l-jén - állapította meg Ruehietl. A többi nap derűs és meleg volt, amit néha az északi erős szél vagy a tompa égzengések zavartak meg.

63 Ruehietl ismerte a népi megfigyeléseken nyugvó időjárási rendszabályokat is. Közülük néhánnyal az utókort is megörvendeztette. Pl. „Apáinktól öröklénk többek között: a kakasok, a tyúkok, a szúnyogok 's bogarak kirajzása az eső előjele; a tyúkok korán nyugalomra költözése a jó idő várható jele" stb.

64 1837 szeptemberében gazdasági írnokunk a tikkasztó augusztusi kánikula után zord és hideg nappalokról és éjszakákról számolt be. A lehűlt levegőn túl még „az egyik borult 's esős nap a' másikat váltván fel". Az 1837/38. évi tél nagy havazásokkal telt el, amit Ruehietl így pontosított: „havunk tömérdek, három láb magasságú". Mindezt nemcsak télen sínylették meg az ott lakók, hanem tavasszal is a termőföldek. „Torna vármegyében rettegnek a hegyekből lezúduló hó víztől; a hóvizpatakkal együtt lerohanó iszap és sziklarögek a lakosság földjét, rétjét nem kiméli."

65 Az 1838. évben is a „kánikula beköszöntött ugyan, de nem a' természetben, hanem egyedül a' kalendáriómban. Július 22-től hűvös esős napok vannak, az éjjelek a' szó valódi értelmében hidegek. '

,66 Az 1839. évről semmilyen információt sem tudunk meg Ruehietltől időjárási tekintetben. Legközelebb 1840 májusától közli megfigyeléseit. „1840. május 1-én telünk van!, didergő hideg uralkodik a tavasz dacára."

67 ,,A' jó ég május 10-kén esővel vigasztalta meg a' már reményében végkép elcsüggedt mezeigazdát, naponként szaporodott az eső, majd szél támadt, amiből vihar kerekedett, mindez égi háborúhoz és kártékony záporokhoz vezetett. Befejezésként június 24-én este 6-7 óra közi jégeső szakadt ránk, mely megyénk' felső járását egészen tönkre tévé, majd tojás nagyságú jég hullott a borzovai, sziliczei, kisfaludi, fekete-füzi, jablonczai, körtvélyesi, almási, görgői stb. határokban. Rétjeink május 10 óta szüntelen záporpatakoktul gyötörtetvén, ekkorig viz alatt hevertek."

68 „A szirt kupokrul naponkint lerohant záporpatakok tömérdek kővel, iszappal boriták el szőjeinket, földjeinket, rétjeinket . . ."

69 1840. augusztus első napjaiban is záporok, szelek, égiháborúk, kisebb jég naponként dühöngött.

70 „Egész éven ált az idő viszontagságaira volt panaszunk, és jelenleg (novemberben) is arra van."

71 61. Uo. 1838. I. 21. sz. 123. 62. Uo. 124. 63. Uo. 1837. 27. sz. 64. Uo. 65. Uo. 1838. I. 21. sz. 123-124. 66. Uo. 1838. II. 13. sz. 158. 67. Uo. 1840. I. 39. sz. 621. 68. Uo. 1840. II. 4. sz. 52-55. 69. Uo. 70. Uo. 1840. II. 14. sz. 211. 71. Uo. 1840. II. 47. sz. 743. 251