A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉMIÁS Tibor: Ruehietl Miklós, a szádvári uradalom gazdatisztje mint publicista (1835-1849)

jezéseként élt néhány latin szállóigével, szólással.

11 Itt volt tanára Bittnitz Lajos, a „mathesis" és a magyar nyelv kiváló oktatója, akit maga is gyakorta föl-fölemlegetett. Nyugdíjas éveiben a visszaemlékezéseiből született cikkei egyikében sorsának alakulását nagy bölcsen ekképpen fogalmazta meg saját maga megnyugtatására is: „A régi nemesi világban - kutyabőr nélkül - mi más is lehetett volna valaki, mint gazdatiszt, iskolamester, falusi jegyző vagy katona."

12 Szülei közbenjárásával Ruehietl Miklós a gazdatiszti pályát választotta. Tanulmányai befejeztével, 1826-ban a Sopron vármegyei süttöri uradalomban kezdte el a hercegi szolgálatot, majd Sopronba, került mint gazdasági gyakornok.

13 Minden kiiskoláz(ott)tatott ifjú így kezdte gazdasági irányítói pályafutását. Először gyakornok, majd járulnok, írnok, sáfár, kasznár és tiszttartó (provisor) lehetett, ami valójában az uradalmi tisztségek csúcsát jelentette. A legjóbbakból akár kerületi felügyelő (inspector) is válhatott idővel vagy kis közbenjárással. Ruehietl Miklóst az 1828. évi országos összeírás alkalmával nevezték ki írnoknak, ami Konkolyi László másodalispán mellett 40 kr. p. napi fizetséggel és teljes ellátással járt. Az országosan megyénként - így Sopron megyében is - készült conscriptio végeztével Gyulakeszibe, az Esterházyak csobánci uradalmába (Zala vármegye) helyezték át. Megmaradva továbbra is addigi tisztségében, az új helyen az évi conventiója 52 frt és 48 kr. váltó lett, amihez még 5 3/4 akó bor, azaz napi egy icce is járt. Mindezek ellenére egy írődiák évi fizetését nem tekintették uradalmi szinten, a tisztviselők táborában valami busás jövedelemnek. Ruehietl későbbi visszaemlékezései (1887) szerint az évi 52 frt-on és az 5 akó boron túl járt nekik még pénzben a dézsmálási napidíj (27 kr.) és az utazási napidíj (45 kr.), terményben pedig 9 PM búza, 27 M rozs, télvíz idején 3 öl tűzifa is.

14 Még ilyen kiegészítések, járandóságok mellett is ez a pénzbeli és természetbeni jövedelem eltörpült egy jó természeti adottságok mellett munkálkodó egész telkes jobbágygazda éves befolyt jövedelme mögött. Több dunántúli hercegi uradalom gazdasági gyakorlatával a tarsolyában 1831 októberében Ruehietl felkerült egy felvidéki birtokra, a Nógrád vármegyei bujáki uradalomba. Itt négy évig vezette az uradalom gazdasági tevékenységét. A legtöbb ideig, 1835 októberétől az úrbériség megszűnéséig (1849-ig) a Torna vármegyei szádvári uradalom alkalmazásában állott.

15 Érdekes módon, ebben az időszakban megjelent publikációinak végén egészen 1840-ig vagy jegyeit (-l.-s.R. és Rhtl) használja, vagy pedig a neve után a „gazdasági írnok hg. Esterházynál" titulust tette, ami az uradalmi tisztségek ranglistáján történt emelkedésének megrekedésére utal. Talán ebben a jelenségben vélhetjük felfedezni - több és más természetű ok mellett - a gyakori (két-három-négy évenkénti) uradalmi szolgálatok váltogatását, bár a fordított folyamat is elképzelhető. Mindenesetre ilyen távlatból és kellő levéltári vagy életrajzi dokumentumok hiányában nehéz eldönteni, hogy - a megszerzett gazdasági ismereteinek más természeti, társadalmi körülmények közötti alkalmazásán túl - milyen indítékok, érdekek és kényszerek juttatták el Ruehietl Miklóst Ozoráról és a hitbizomány virágzó dunántúli uradalmaiból az Esterházyak egyik legeldugottabb és legkisebb, bár a természeti adottságait illetően egyik legszebb uradalmába. Azt azonban el kell ismernünk, hogy az utóbb említett két uradalomba, a Felvidékre kerülésével talált viszonylagos nyugalomra, abban az érte11. Többek között: Fővárosi Lapok 1887. 245. 1806.: „Omnes pari sorté nascimur, sola virtute distingvimur." (Mindannyian egyforma sorsra születtünk, s csupán érdekeink által válunk ki.) Fővárosi Lapok 1889. 197. sz. 1461.: „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita." (Magyarországon kívül nincs élet, s ha van is, nem olyan.) stb. 12. Fővárosi Lapok 1873. 141. sz. 612-613. 13. SzinnyeiJ., 1906. 1378. 14. Fővárosi Lapok 1887. 245. sz. 1803-1806. 15. SzinnyeiJ., 1906. 1378-1379.