A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉMIÁS Tibor: Ruehietl Miklós, a szádvári uradalom gazdatisztje mint publicista (1835-1849)

Ruehietl Miklós életútja szervesen beleépült a fent említett uradalmak mindennapjaiba - különösen egybeforrtak a gondok és az örömök a szádvári uradalom jobbágyságával, ugyanis ott töltött legtöbb szolgálati időt -, hisz köztudott, hogy életének 88 éve a herceg Esterházyak szolgálatában és kitartó hűségében telt el. 1804. december 6-án (Mikulás napján) született Ozorán, a Balaton környéki uradalmak igazgatási központjában, Tolna vármegyében. Ekkor apja ugyancsak hercegi szolgálatban állott, az Esterházyak gazdatisztje volt.

4 A hercegi család uradalmaiban is bevett szokássá vált - ahogy Magyarország nagyobb uradalmaiban -, hogy a munkájukat kiválóan és nagy odaadással végző tisztviselőket - itt elsősorban az uradalmi tiszteket értjük, bár elvétve akadt olyan példa is, hogy az alkalmazottakat és a szolgákat ugyancsak - megbecsülték több generáción át. Mindez elsősorban abban tükröződött, hogy „egyes családok tagjai nemzedékeken keresztül töltöttek be hivatalokat".

5 Tudomásunk van róla, hogy Ruehietl Miklós is apja és ősei példáját követte. 1845-ben ugyanis - szádvári szolgálata alatt, de Eszterháza keltezéssel - kérelemmel fordult a herceghez, mert ő is saját fia boldogulását - tradicionálisan - csak hercegi szolgálatban tudta elképzelni.

6 Az uradalmi tisztek - köztük természetesen a gazdatisztek is - a feudális uralkodó osztály középső vagy alsó rétegéhez tartoztak. Társadalmi helyzetüket tekintve nagyrészt a kisnemesek közül kerültek ki. Képzettségük a 18. századig - sőt a 19. század első évtizedében is - nem a szakirányú iskolázottságon alapult, hanem a konkrét munkájuk során elsajátított ismereteken, a gyakorlaton.

7 Ez jellemezhette Ruehietl Miklós édesapját is, aki kitartó akaraterejével, a tisztviselői „szamárlétra" fokait végigjárva, feltornázta magát az uradalomért gazdaságilag felelős és azt vezető gazdatiszti rangig. „A száz év előtti magyar nábob (Esterházy Miklós)" c. cikkében e témakörben Ruehietl Miklós így emlékezett vissza: „Cserében Esterházy Miklós a gazdatisztektől megkívánta, hogy a hercegi család önzetlen hívei és kiszolgálói legyenek, pontosak a munkában, de a jobbágyaikkal is jól bánjanak."

8 Az apa fiát már iskoláztatni szerette volna. Abban az időben már meg is tehette, hisz ekkor a hercegi gazdatisztek fiai az uradalom költségén oda mehettek tanulni, ahová kedvük tartotta. Ennek tudatában a normál iskolát (a Szeder Fábián igazgatása alatt állót) szülei kezdeményezésére Győrben végezte el, majd ugyanott kezdte el a „gymnáziumi" tanulmányait is. A későbbiek folyamán a III. és a IV. osztályt Veszprémben, az V.-et pedig Kaposvárott fejezte be. Különben a veszprémi iskolában többek között Török János, a későbbi kiváló publicista iskolatársa volt. ő Tapolcán, a Zala megyei csobánci Esterházy-uradalomban született.

9

1839-ig volt hercegi szolgálatban. Kilenc évig herceg Esterházy Miklós uradalmi igazgatóságában, Kismartonban dolgozott, s Ruehietl gazdasági „kollégája" volt. Ennek emlékeit idézi fel Ruehietl az „Egy jó magyar publicista fiatal éveiről (Emlékezés)" c. 1887-ben megjelent és Török János halálát (1874) követően 13 évvel később megírt cikkében.

10 A „gymnázium" után Ruehietl két év bölcseletet hallgatott Szombathelyen és Szegeden. Az 1815/16. tanévben piarista volt a szombathelyi líceumban. Az itt szerzett latinos műveltségét gyakorta fitogtatta cikkei bevezetőjében, vagy azok csattanós befe4. SzinnyeiJ., 1906. 1378. 5. KállayL, 1980. 102. 6. Országos Levéltár (OL) P. 113 197. cs. 2. Hajnal István-féle gyűjtemény: 12., Ruehietl Miklós főtiszt előterjesztése a herceghez, fiának a gazdaságba való bevezetése tárgyában. Eszterháza, 1845. január 25. 7. Kállay L, 1980. 99. . 8. Fővárosi Lapok 1873. 141. sz. 612-613. 9. Török János Ruehietl leírása szerint Raposkán, a csobánci uradalom falvában i805-ben, a Magyar Életrajzi Lexikon és Szinnyei J. monumentális bibliográfiájának állítása szerint pedig Tapolcán, de 1807-, ül. 7809-ben született. 10. Fővárosi Lapok 1887. 245. sz. 1803-1806. 240