A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉMIÁS Tibor: Ruehietl Miklós, a szádvári uradalom gazdatisztje mint publicista (1835-1849)

RUEHIETL MIKLÓS, A SZÁDVÁRI URADALOM GAZDATISZTJE MINT PUBLICISTA (1835-1849) RÉM1ÁS TIBOR Jelen tanulmány segítségével megismerkedhetünk egy uradalmi gazdatiszt életével és munkájához, egyéni érdeklődéséhez kapcsolódó „újságírói" tevékenységével. Bemutatjuk a gazdatiszti életformát és a korabeli periodikákban Ruehietl Miklós tollából született, majd napvilágot látott kisebb közleményeinek, cikkeinek, valamint tanulmányainak tartalmát. Az alábbiakban közzétett életút, ami az Esterházyak szolgálatában telt, a hercegi család levéltárában őrzött személyi és gazdasági vonatkozású irataihoz is kiegészítésként kíván szolgálni. így hasznosan forgatnatja a leírtakat Torna vármegye és a részét képező szádvári uradalom 19. század első felének gazdaság- és társadalomtörténetének kutatója. A szádvári uradalom a 18. századtól lett a 29, majd az a 19. század közepéig még öttel bővülő magyarországi herceg Esterházy-uradalmak egyike. Öreg napjaiban Ruehietl gyakorta felidézte társaságban, de akár nyilvánosan is a hercegek hatalmas birtokkomplexumát és életvitelüket. „A hajdani világról (Egy aggastyán emlékeiből)" c. cikkében

1 erről így vallott: „Az Esterházy hercegek az ország 1/16 részét bírták. Igazi nagyurak voltak." Magyarországon a legnagyobb kiterjedésű és - mondhatni, hogy a legjobban szervezett Esterházy hercegi hitbizomány területi tagolódása a következő volt. Az ún. Felső uradalmakhoz a Sopron, a Mosón megyei és alsó-ausztriabeli uradalmak tartoztak, míg az ún. Alsó uradalmak két területi irányításra szakadtak. Az Ozorai kerület felügyelője a Balaton környéki uradalmakat irányította. A Lévai kerület uradalmai a történeti Magyarország északi és északkeleti megyéiben foglaltak helyet. Az utóbb említett kerület inspectori irányítása alá tartozott a szádvári uradalom is.

2 A kicsiny Torna vármegyei uradalmat a hadak felvonulási útjába gyakorta eső Szádvárral együtt évszázadokon át örökös földesurakként - a hercegi családot megelőzően - a Bebekek és a gróf Csákyak birtokolták. 1702-ben került herceg Esterházy Pál nádor (1681-1713) tulajdonába. A birtokbavételről a „Szádvár régi urairól" (1888) c. cikkében Ruehietl így írt: „A kuruc-világban is a Csákyaké volt Szádvár szádvári hatalmas várát a császári hadak felgyújtották, kizsákmányolták, romba döntötték. Uratlan birtokká, „res nullius"-sá lett. De hamar akadt gazdája. /. Lipót király oda adományozta herceg Esterházy Pál nádornak, a történelemből ismert érdemeinek jutalmául. Tizenhárom falu, négy puszta, három majorsági szőlő (egy köztök a Hegyalján, a mézes-málé dűlőben) tartozott ez uradalomhoz. S mindezt az Esterházy hercegek bírták egészen addig, míg ez uradalmukat az utóbbi időben örök áron el nem adták. Ekkor már nem egy, hanem több kézre került s legtöbbet bír belőle gr. Andrássy Manó. "

3 * * * 1. Fővárosi Lapok 1889. 197. sz. 1461-64. 2. KállayL, 1980. 14. 3. Fővárosi Lapok 1888. 203. sz. 1491-92. 239