A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

PETERCSÁK Tivadar: Feudalizmus kori erdőhasználat az Északi-Középhegységben

Az abaúji Hegyköz rétjeinek a legnagyobb része is irtásos eredetű. A második nagy erdőirtási hullám itt a 18. század végétől a 19. század közepéig tartott, s eredményeként a legtöbb faluban kétszeresére nőtt a kaszálók terjedelme.

61 A 18. század közepétől a kis határú hegyvidéki falvakban is megnőtt a földesúri majorsági üzemek földigénye, ezért engedélyhez kötötték a további irtást, ugyanakkor mind gyakrabban alkalmazták az irtásföldek visszaváltását, illetve a jogszokás ellenére azok térítés nélküli elvételét.

62 Az irtás korlátozására utal a szarvaskői jobbágyok és az egri püspök-földesúr 1766-os szerződése, amely szerint csak a kijelölt helyen irthatnak szántóföldnek. Aki ezen felül is irt, az a terület 9 év eltelte után fizetés nélkül a földesúré lesz.

63 Mezővárosi erdőhasználat Annak ellenére, hogy Észak-Magyarországon nagyszámú mezőváros (oppidum) volt, alig ismerjük ezek parasztpolgárainak erdőhasználatát. Pedig tűzifára, legelőterületre az itt élőknek is szükségük volt.

64 Ezért véljük fontosnak, hogy korábbi kutatásaink alapján bemutassuk egy mezőváros, Gyöngyös 18-19. századi erdőhasznosítási gyakorlatát. Ezt akkor is érdemes megtennünk, ha elegendő adat híján nem vállalkozhatunk a terület egészére vonatkozó általános következtetések levonására. Mindenesetre ez a példa is rámutat a jobbágyfalvak erdőgazdálkodásával egyező, illetve azoktól eltérő sajátosságokra. A Mátra déli lejtőjére települt Gyöngyöst „szőlő-monokultúrás mezővárosaként tartjuk számon,

65 de sokrétű hasznosítása révén az erdő is fontos szerepet játszott a lakosság életében. A 19. század végi statisztikai adatok szerint a város 7776 kat. hold összterületéből 3262 kat. hold, vagyis a terület 42%-a erdő.

66 A város tulajdonában lévő erdőt általában Benei erdőnek, benei Mátrának vagy Benepusztának nevezik.

67 A város tanácsa a 17. század végétől rendeletekkel szabályozza az erdők használatát. A 18. században a gyöngyösi lakosok az ún. Mátra cédula birtokában járhattak az erdőre fáért. Ez már a szabad erdőhasználat korlátozását jelentette, mert abban csak gyöngyösi lakosok részesülhettek. 1728-ban a város bírájának engedélye nélkül senki sem hordhatott fát az erdőből. A Mátra cédulához minden nemes és nemtelen lakos egyformán hozzájuthatott. 1807-ben olyan határozatot hozott a városi tanács, hogy csak azok kaphatnak fahordási engedélyt, Mátra cédulát, akik 10 éve gyöngyösi lakosok.

68 Az engedélyt bizonyos összegű évi díj lefizetése után válthatták ki a helyi illetőségűek. 1817-ben egy gyalogos Mátra cédula ára 6 forint, egy szamárral történő szállítás esetén 61. Balassa I. 1964.132-133. 62. Erre a Hármaskönyv és az 1625. évi 85. te. értelmében tulajdonjoguk alapján lehetőségük volt az irtásba fektetett munkadíj megtérítése ellenében. Soós 1., é. n. 49-50., 54.; Vö. Balassa /., 1964. 133. 63. Soós I., é. n. 64-65.; Az irtásföldek problémáihoz 1. Takács L., 1976. 36-45., 65-68.; 1980. 313-363.; Varga J., 1967. 39-52. 64. ATokaj-hegyaljaiTállyapl. az 1840-es években 2255 hold erdővel rendelkezett. OláhJ., 1960. 273-74. Országosan is csak Debrecen szabad királyi város és Érsekújvár mezőváros 18-19. századi erdőgazdálkodását ismerjük. Penyigey D., 1980.; Szőke B., 1954. 222-221. 65. Kecskés ?., 1984. 401-457. 66. A Magyar Korona . . . 1877. 67. HML Gyvkj. V-101/a. 3. köt. 366. (1728), 2. köt. 555. (1715). 68. HML Gyvkj. V-101/a. 8. k. 703. Ugyanúgy védte erdejét Debrecen városa az idegen lakosok használatától, de itt a 17. században 3 évi helyben lakás után kaptak engedélyt a debreceniek. Penyigey D., 1980.251. 187