A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

PETERCSÁK Tivadar: Feudalizmus kori erdőhasználat az Északi-Középhegységben

szintén 6 forint, két öszvérrel és szarvasmarha által vontatott jármű után 9 forint.

69 Aki a meghatározott taxát nem fizette meg és rajtakapták a fahordáson, 12 forint büntetést kellett fizetnie.

70 Eger püspöki mezőváros lakói is pénzért juthattak tűzifához. A tehetősebb polgárok a faraktárból vásárolhattak, a jobbágyok és zsellérek az 1790-es években háton 1 garasért, gyalogszánkán 2 garasért hordhattak száraz fát a maguk szükségletére.

71 1804 telén pedig néhány ezer cédulát adott ki az érsekség ingyen a szegények számára, illetve minden héten egy napon, éspedig pénteken szabad száraz fát fejsze és szekér nélkül keresni az erdőben.

72 A gyöngyösiek a faizási jogot nem adhatták át más községbeli lakosoknak. Ezt a tilalmat azonban gyakran áthághatták, mert 1742-ben határozat született, hogy „azon lakosoknak is, akik már ennek előtte megfizették a benei Mátra pénzt, azoknak sem szabad fát hordani a Mátrából a bíró cédulája nélkül, mert gyakran némely lakosok kereskedésképpen más idegen vidékieknek is a fát adják, elvitetik a maguk neve alatt".

73 A Mátra cédula birtokában a gyöngyösiek a 18. század első felében még mindennap hordhattak az erdőből száraz fát saját célra, tüzelőnek. Ennek következtében a faállomány nagyon pusztult, ezért a városi tanács 1755 nyarán elhatározta, hogy a benei erdő egy részét tilalom alá helyezi.

74 A tilalmas erdők kijelölését az indokolta, hogy a tűzifáért járók nem csak a dőlt fákat hordták haza, de tetemes károkat okoztak az élő fákban is. A tilalmazott szálas erdő biztosította az épület- és szerszámfát, amit engedély alapján kaphattak meg a rászorulók.

75 A tilalmas erdőben gyakori volt a rongálás, amit a perek is bizonyítanak. Aki a tilalmat megszegte, gyalogosként 1 forint, szekérrel 3 forint büntetést fizetett 1761-ben. Aki a makktermő fák közül egyet is levágott, azt 1782-ben nemes embernél 6 forintra, parasztnál 25 pálcaütéssel büntették.

76 Ugyanez az erdőrongálás jellemző Egerben a 18. század végén. Éjszaka csoportosan járták a városon kívüli erdőket, 2-500 ember is hordta szánkóval a tilalmas erdőkben kivágott fát, amit többen a piacon értékesítettek.

77 A gyöngyösi erdők használatának első komolyabb szabályozása 1818-ban történt. Az erdőt több részre osztották, és mivel a száraz fa nem biztosított elegendő tüzelőt, kijelöltek egy olyan területet, ahonnan a tűzifát hordhatták a helyi lakosok. A Mátra cédulával rendelkező gyöngyösiek kéthetenként egy-egy nap mehettek fáért az erdőre.

78 A faizás mellett Gyöngyös lakói az állattartás révén is részesedtek az erdőből. A makkoltatás joga a faizáshoz hasonlóan minden gyöngyösi illetőségű lakost megilletett, de ezért időszakonként változó pénzösszeget, illetve természetbeni tizedet kellett fizetniük. A 18. század elején aki 10-nél kevesebb sertést makkoltatott, szabadon 69. HML Gyvl. XCVIII/1. Vö. Penyigey D., 1980. 251-282. 70. HML Gyvkj. V-101/a. 8. köt. 245. 71. HML B. CIV/a. 94.; B. XCVII/a. 78. 72. HML B. CXXXIV/a. 652. Debrecenben a városi szegénység eleinte a hét meghatározott napján ingyen hordhatta a gallyat az erdőről. A 18. század végétől annyi garast kellett utána fizetni, ahány jószág volt a szekérbe fogva. Penyigey D., 1980. 276.; Érsekújvárosban a zsellérek és iparosok ki voltak zárva a fajuttatásból, még száraz rőzsét sem hordhattak. Ezért gyakori volt a lopás és egyéb erdei kihágás. Szőke B., 1954. 226. 73. HML Gyvkj. V-101/a. IV. köt. 569. 74. HML Gyvkj. V-101/a. 5. köt. 351. 75. HML Gyvkj. V-101/a. 5. köt. 618. 76. HML Gyvkj. V-101/a. 5. köt. 618.; 758. 77. HML XII-3/f. 1.; B. XCI/a; B. XCVII /a. 78.; Az erdőpusztítás elleni védekezés Debrecenben is komoly gondot okozott. Penyigey D., 1980. 276-278. 78. HML Gyvl. XCV/1. 188