A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

PETERCSÁK Tivadar: Feudalizmus kori erdőhasználat az Északi-Középhegységben

FEUDALIZMUS KORI ERDŐHASZNÁLAT AZ ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉGBEN PETERCSÁK TIVADAR A hagyományos népi erdőhasználat kutatásának alapvető kérdése az erdő birtoklásának és jogviszonyainak a feltárása. Tagányi Károly már a 19. század végén felvetette e téma kutatásának fontosságát.

1 A történeti adatok alapján elsősorban a falusi jobbágyok és zsellérek erdőhasználatát vázolhatjuk fel. Ugyanakkor indokolt tárgyalni a Palócföldön - Heves és Gömör megyében - élő nagyszámú kisnemes erdőbirtoklási gyakorlatát is, hiszen a magyar köznemesség alsóbb rétegeinek az életformája a 19. század első felében már nem tért el a jobbágyságétól.

2 A falusi jobbágyság erdőhasználatát jobban ismerjük, mint a mezővárosokét. Ez utóbbit gyöngyösi és egri adatok alapján kíséreljük meg bemutatni, jelezve a falvakétól eltérő sajátosságait. A jobbágyok erdőhasználata A középkorra jellemző teljes birtokközösség - amelyben az erdőt a földesúr és a jobbágyok közösen birtokolták - a 18. századra teljesen megváltozott. Werbőczy 1514. évi törvénye szerint Magyarországon minden föld tulajdonjoga a földesurat illeti meg. Korábban az erdő használatához való jog elvileg a telek tartozéka, vagyis az erdő megfelelő eszmei része a telek szerves része volt. Az erdők kizárólagos földesúri tulajdonba-használatba vételét a 16-17. századi nagybirtok gazdasági rendszere motiválta, amely e korban kezdte termelő formáját elnyerni. Ekkortól a földesurak kivonva az erdőket a jobbágyok kezéből, a megengedett erdők használatát külön megfizettették velük.

3 A belső telekhez kapcsolódó külső tartozékok közül az erdőt a földesúr közösen használta jobbágyaival. A 18. századra az erdő allodiális jogúnak számított, a jobbágyságot a legjobb esetben is csak haszonvételi jog illette meg.

4 1848 előtt az Északi-középhegység vidékén sem különült el a földesúr és a jobbágyok közössége által használt erdő. A helyi adottságok, a földesúr gazdasági törekvései azonban módosították a helyi haszonvétel lehetőségeit. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés előtt a jobbágyok erdőhasználatát még jobban befolyásolta a helyi szokásjog. A földesúr a tulajdonában levő erdőben rendszerint megengedte jobbágyainak a faizást, a makkoltatást, az állatállomány legeltetését, de részesülhettek az erdő egyéb hasznaiból (gyűjtögetés, faszénégetés, mészégetés stb.). Mindezekért különféle szolgáltatásokkal tartoztak. Területünk 17-18. századi erdőhasználatáról tájékoztat néhány 1. Tagányi K., 1896. I. VIII. 2. Vö. Paládi-KovácsA., 1981. 163. 3. TagányiK., 1896. I. V-VL, Szabói, 1948. 364-365. 4. Soósl, é. n. 9-10.; Varga J., 1967. 68.; Tárkány Szűcs E., 1981. .523. 181