A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

PETERCSÁK Tivadar: Feudalizmus kori erdőhasználat az Északi-Középhegységben

urbárium, illetve erdőrendtartás. 1617-ben a regéci földesúr megengedi, hogy Telkibánya lakosai tűzi- és épületfát szabadon vághassanak, sertéseiket makkoltathassák, és szarvasmarháikat legeltethessék a regéci várhoz tartozó erdőkben. Ezért korábban esztendőnként egy vég gyolcsot és egy font borsot adtak a regéci várúrnak. 1617-től évenként 10 magyar forintot kell Szent Egyed napjára kifizetniük.

5 A regéci vár körüli 49 tölgy- és bükkerdőt a környező falvak népe használhatja, s az 1646. évi urbárium szerint az alábbi szolgáltatásokkal tartoznak: a hejceiek tűzifa fejében a korábbi 32 köböl helyett 60 köböl zabot, a gönciek tűzifahordáskor minden ló után két-két szapu zabot, a kovácsnak 200 patkót szögestől, a hotykaiak szüretkor fejenként egy-egy cseber bort Regécre szállítva, a korlátfalviak 40 köböl zabot erdőbérben.

6 A sárospataki uradalom 1648-as urbáriuma szerint korábban csak a vidékiek adtak tizedet a város makkos erdőiben hizlalt sertésekből, de most már a patakiaktól is beszedik a tizedet. Amíg a longi erdő „szabad volt" (most „tilalmas"), mindenki szabadon hordhatott száraz (aszú) fát, amiért 8 pecsét pénzt fizetett.

7 Az erdőbényei jobbágyok a faizásért hordófeneket és abroncsot fuvaroznak a földesúrnak.

8 Az egri jezsuiták aranyosi rendtartása 1744-ben tilalmas és szabad erdőt említ, s ez utóbbi biztosítja a nemesek és jobbágyok tűzifáját.

9 Tardona és Tarnalelesz jobbágyainak a tűzre és épületre való fát ingyen biztosítja a földesúr, sőt kereskedhettek is vele az egri piacon. Ezért cserébe tűzifát, hordódongát, gerendát és szőlőkarót fuvaroznak a földesúrnak.

10 A gyöngyösorosziak és kisnánaiak is kereskedtek a tűzifával, ez utóbbiak a fátlan alföldi falvakban cserélték búzáért, árpáért. A gyöngyösorosziak az eladott fa árának a felét kötelesek a földesúrnak beszolgáltatni.

11 A jobbágyok makkoltatása széles körben elterjedt a 18. században területünkön. A földesúr a maga számára tartotta fenn a legjobb makkos erdőket, és csak akkor engedte meg a makkoltatást a jobbágyoknak, ha a saját szükségletét kielégítette.

12 A makkoltatás lehetőségéért a jobbágyok tizedet fizettek a földesúrnak, de több helyen (pl. Mátraballa, Bekölce, Tarnalelesz) a földesúr a hízók számától függetlenül mindenkitől egy-egy sertést kívánt.

13 1720-ban a bodonyi földesúr a sertéstized ellenében átengedte a makkoltatás jogát a bodonyi gazdaközösségnek, akik más falvakból is fogadnak makkoló nyájakat.

14 A nádújfaluiak a 18. század elején fizetség mellett még portánként 2-3 sertést makkoltathattak. A század közepén azonban már kitiltották állataikat az erdőből, mert zavarták a helyi Csomortány-uradalomnak jelentős hasznot hozó, sokszor idegenből fogadott nyájakkal történő makkoltatását.

15 Ez már jelzi azt a tendenciát, amellyel a földesúr igyekszik kiszorítani a jobbágyokat az erdőből.

16 A Nó'grád megyét bemutató 18. századi leírások fontosnak tartották megemlíteni, hogy ez a vidék makkos erdőben bővelkedik, a sertések ezreit hizlalják fel a makkon, amelyből jelentős hasznot húz az itt élő 5. Tagányi K., 1896. I. 212. sz. oki. 6. Makkai L., 1954. 382-83. 7. Makkai L., 1954. 262. 8. Makkai L., 1954. 281. 9. Tagányi K., 1896.

1. 2. sz. oki. 10. Havassy P., 1989. 45.; OL. Filmtár 4174. doboz. 11. SoósL, 1975. 227.; 322. 12. Erre utal egy 1643-as oklevél, amely az alsóregmeci jobbágyok makkoltatásáról rendelkezik. Tagányi K., 1896.1.461. 13. Soós L, 1975. 359., 99., 227.; Havassy P., 1989. 36. 14. SoósL, 1975. 117. 15. Havassy P., 1989. 21-22. 16. Vö. Hegyi I. 1978.31. 182