A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

A szőlőingatlan a 17-18. században, de még később is (1848/49-ig) Tokajban a vagyonosodás, a tőkeképzés alapja volt.

88 Aki egyáltalán arra törekedett, hogy vagyonával megalapozza mind maga, mind családja létét, az igyekezett szőlőt vásárolni. A zálogjogtól a tényleges megvételig terjedhetett a birtokbajutás. Ide értve mindenekelőtt a családi vagyon átörökítését. Eközben a vér szerinti leszármazottaknak, továbbá a szomszédoknak elővételi jogot biztosított a jogszokás.

89 Jeles zálogbirtokos volt Tokajban az orosz cár is.

90 Ilyetén jelenléte jó példa lehet arra, hogyan tudta évtizedeken át megtartani a szőlőt egy, a hazai törvények által eleve kizárt birtokos család, ebben az esetben a „Muszka cárné".

91 A zálogügylet természetesen nem jelezhette az ingatlan tényleges értékét. Más volt a parlagföld, netán a gazdátlanná lett terület művelésbe fogása. Erre a gyakorlatra számos esetet hozhatunk fel példaként.

92 Mert az ilyen területet bizonyos összeg lefizetése után a földesúr engedélyével újra gazdásíthatták. A szőlővásárlás mindennapos volt Tokaj-Hegyalján. A szőlő értékes voltát ismerve, ragaszkodtak mind a közösségek, mind a családok ahhoz, hogy ha tehették, a szőlő ne kerüljön idegen birtokos (extraneus) kezére. Bár kétségtelen, hogy ezt minden esetben nem tudták megakadályozni. Nem különösen akkor, ha egy-egy darab szőlőt kótyavetyén értékesítettek. Ezekben az esetekben már jogszerűen számolni kellett a szőlő tényleges, forgalmi értékével. Azt látjuk, hogy a testamentumokban, sőt inventáriumokban (legalábbis ez utóbbiak egy részében) sem szerepel a szőlőbirtok értéken. Noha osztály tétel esetén, illetve adásvételkor az értéket szerepeltették. A korai szerződésekben, illetve licitációk alkalmával felvett jegyzőkönyvekben csupán egyetlen tételként szerepel a birtok ára. Hogyan becsülték meg a szőlős ingatlan forgalmi értékét? A becsű alapja nem a terület nagysága, nem is a talaj minősége, hanem az ültetvény állapota, a várható jövedelem volt. Ilyen összefüggésben tanulságos a tényleges becslés, egy-egy darab szőlő felbecsülésének gyakorlata, mint (közgazdasági) értékmeghatározó akció. „Rotter János szőlője (...) Tokaj városa határában a Kócsag nevű Promontóriumon (...) lévő Dézma adó szőleit nevezvén ki (. . .) egész esztendei hét rendbeli rendes munkájára pedig 140 munkások meg kívántatnak, napi bérek 30 krj, (tesz) 70 Rft-kat. 5 hordó bort terem sovány voltához képest, azt 15 Rft-ra határozván, egy munkája 20 ember . . ."

93 Böszörményi József szőlője a Szappanoson, Rakamazi lakos Ekker Péter szomszédságában (...) esztendei szakmánya 4 ember kapálló szőlőnek (. . .) tiszta jövedelme 16 Rft, capitalis interese 266 Rft 40 krj."

94 „Az ú. n. Szarka Szőllőnek hely színére (kimentünk), melly a Garai Promontóriumon Magyar János és 88. ZmL. „Szirmay szőllöt vették . . . Nemes Oroszi András, Svékus Gergely, Martinidesz József, Kaczur János ... 591 Rft," Tan. ül. jkv. 1820. Nro. 137. 89. Vö. Kalmár]., Mád, Tokaj-hegyaljai község élete a XVI-XVIII. században. É. n. A „Mád falukönyve" c. fejezet. Tárkony Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Bp. 1981. 530. „Szomszédsági jogok". 90. Tardy L., A tokaji Borvásárló Bizottság története (1733-1798). Sárospatak, 1963. 91. ZmL. „Concriptio Vinearum promotoris Tokaiensibus ... 1765." A Cseppegő promontóriumon 40 kapás, a Hitványban pedig 9 kapás szőlőt zálogjogon bírt. Vincellérjük Bodnár Jósef 7 kapás szőlővel rendelkezett. Zálogra más példák is akadnak, így a tokaji görögök köréből: „Mgos Beleznay Mihályné (szabad szőlőjét) mostanában bírja Tokaji kereskedő Popovics Kristóf 12. esztendőre szabad épülésre . . . Szabad szőllő Ttes Desseffy András úré, mellyet bír Tokaji kereskedő Jánosi György szabad épületre 20 esztendőre . . ." Úrbéri összeírások, 1789/90. 92. ZmL. „Szirmay birtok . . . elparlagosodott részt Rochlitz Jósef megvásárolta 250 Rft-ton." Tan. ül. jkv. 1820. Nro. 137. 93. ZmL. Iratok, 1821. 94. ZmL. Törvényszéki ir. 1824. 176