A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

A szőlőnövény ápolásának és a termés szüretelésének ideje (1780-1788) Évek 1780 1781 1782 1783 1784 1785 1786 1788 Metszés (hóésnap) 3.18-29. 4.9-14. 4.19-22. 3.31-4.2.4.3-16. 4.3-16. 3.28-31. 4.1-5. Venyige és karószedés 3.21-30. 4.12-20. 4.20-25. 4.4-14. 4.16. 5.24-30. ? 4.1-9. Humlitás 4.19-5.24.4.30-5.1.5.22. 5.6-9. 5.11-17. 5.24-30. 5.13. 4.21-23. Karózás 6.4-20. 6.13-27. 6.18-24. 6.14-21. 5.26-29. ? ? 6.14-16. Kötözés 7.8-10. 7.4-12. 6.28-7.8.7.15-23. 6.1-30. 7.12-14. 7.7-10. 6.27-7.5

. Igazgatás, igazítás 8.25-28. 8.27-30. 9.2-4. 9.6-9. 8.5-27. ? ? 8.12-14. Szüretelés 10.23-24.9.29-10.1.10.22-26.10.13-15.10.18-24.10.18^20.10.18-19.10.18-22. A szőlőművelés két nagy csoportra osztható, miként azt a mezőgazdasági szakemberek is teszik. Az egyik, s talán a nehezebb is, a talajművelés, a másik a növényápolás munkája. Ez utóbbihoz sorolhatjuk a termésbetakarítás, a szüretelés fázisát is. Elsőként a talajművelés, továbbá a növényápolás időpontját vizsgáljuk meg. Ezeknek meghatározó szerepe lehetett a terméseredmények biztosításában. Az időjárástól függően lehetőleg mindjárt kezdték az adott munkát, így a nyitást stb. Erre nemcsak a szőlőtulajdonosok, illetve azok megbízottai, a vincellérek törekedtek, hanem ez volt a munkavállalók jól felfogott érdeke is. így csaknem bizonyos, hogy ezeket az időhatárokat csupán az időjárás befolyásolta. Olykor persze előfordulhat, hogy a vincellérek munkaerőhiányra panaszkodtak.

38 Ez azonban eléggé esetleges, s többnyire az aratás körül tapasztalható. Persze, aki tehette, az munkát vállalt. A munkáshiány már más tényezők függvénye lehetett. Ami az előbbi időpontokat illeti, érdemesnek ítélhetjük, hogy kitérjünk a szüret kezdésének idejére. A mai kutatók azt tartják, hogy eleink ragaszkodtak volna SimonJúda napjához (október 28-a), mint a szüret megkezdésének napjához. Vagyis igaza lehetett a rigmusba foglaltaknak:

39 ,^\kár haszon, akár kár, Simon-Júda a határ!" H

°gy így volt-e, vagy nem a 18-19. században, arról az előbbiek meggyőző bizonyítékul szolgálhatnak. Nyitással vette kezdetét a szőlőbeli ténykedés. Mind ez, mind a meccés férfimunka volt. A meccés ezek mellett még nagy szakértelmet is követelt. A vinyege szedését, annak kévékbe rakását, illetve kötözését már nők, illetve erősebb gyermekek is elvállalhatták. Bérük természetesen kevesebb volt, mint a férfiaké, mármint a nyitást és a 38. ZmL. „Az kapás is szűk lévén mivel aratásra mentek, 11 kapás 17 krj-val." Városgazda számadások, 1781. VII. 17. 39. Pap i. m. 199. ZmL. „E folyó esztendőben tapasztalt kedvetlen idő járások után meg eredvén a szünet nélkül való essőzés, mivel a szőlő termésben a leg becsessebb tekintetű vagyonhoz, t. i. az aszszu szőllőhöz már éppen semmi reménység sem volna (. . .) jónak láttatott az Úr. Pref. Úrhoz folyamodni, a szüretnek hamarabb leendő megeresztésének eszközlése tekintetéből." ZmL. tan. ül. jkv. 1829. okt. 2. Simon-Júda határnap is lehetett, mint: „. . . a megvett Csepegő szőllőmnek árában adóss maradván e f esztendőben esendő Simon Júda napjára kifizetni köteles lészen". Iratok, 1821. 164