A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

meccést végző férfiaké. Ekkortájban kellett végezni a humlitást, ezzel egy időben a trágyázást. A humlitáshoz férfiakat, a ganajhordáshoz többnyire nőket fogadtak. Egy 1791-es (feltehetően) tiszti ellenőrzés során kifogásolták a város ebbéli gazdálkodását, mire a városgazda részletes és tanulságos válasszal élt a felettes hatósághoz:

40 „1° Nyilván meg teczik (...) hogy Ns Város Szőlejében öt ezer karót vettem, mellyekbül leg bővebben a Paksi Szőlőre osztani szükség lévén, Ámbár azon napon tett tíz Embernek munkája karózásnak neve alatt tétetődött ki, a számadásba. De bizonyos az, hogy azon szőlőnek munkáltatásai között, kik horták légyen fel a karót nem találtatik. Mint hogy azon napon a Vinczellérnek gazdálkodásában lévén a munkások directioja, némely részével (:hegyen lévén a szőlő:) a Szekértül különösön minden tű mellé a karót hánni nem lehetett. A Szekér Útról fel hordatta, a tövek közzé el rakatván, azon a Napon fel is verette.) (....) 3° Ha a Turzó Szőlőnek éppen egyik vagy másik végin rakatta volna Város Gazdája a Trágyát és karót, Mellyet két darab szőlőnek a hosszán végig a Bige nevű Promontoriumon mellett lévő szekér útról hordatni kelletett a Napi számosokkal, Úgy elég lett volna 13 homlitó után 16 Trágya hordó helyett Nyoltz is. Annyirul hát egy Homlitónak Hordhat é elég Trágyát egy Személy? Csak az nem considerálhattya a ki szőlőt soha nem dolgoztatott. Ismét olyan darab szőlőt Öt karózó fel karózhatna: ha annyi karót találhatna benne, mint én találtam, Mellynek szenénél egy jó czigány három szántó vasat meg melegíteni sem tudott volna. Városunk javának eléb mozdítására kellett belé ujj karókat szereznem. Mellyeket azon 12 napi Számosok bé is hoztak, fel is vertek. 4° A Nagy Mogyorósnak szükséges lévén leg inkább az ajján a homlítás. Mivel azon esztendőben az Ajj Szőlőnek fája épen megmaradott Parancsolatom lévén az akkori fő Birotul hogy: minden erővel a Ns Városnak hasznát a Szőlőnek gyarapítására nézve tehessem: a Trágyát tőlle kéméileni nem kelletik. Mert 10 Esztendőnek elfőjása alatt is alig van ollyan egisséges fája a Szőlőnek mint akkor volt. Azért nem csak a Gödrökbe:, de meg a sovány és rövid fajú szőlő tövek alá is hordatván: Nem csuda hogy annyi Trágya hordóknak kellett fizetnem. Kik is nem kárt, de következendő hasznot tévén." Térjünk azonban vissza a szőlőhöz általánosságban. Természetesen a szőlőültetvény nem díszlett mindenütt egyformán. Forrásainkból kitetszik, hogy a gazdátlanná lett, elhanyagolt, elparlagosodott területet a földesuraság comissiója (engedély) mellett mások felfoghatták.

41 Aztán elkezdték a terület palántázását. Egyetlen peres anyagból kibontakozik egy ilyen vállalkozás minden részlete.

42 „Árvái György (...) egy gyepet fel fogott és annak egy részét szőlővel be palántálta, s lassanként szőUőnek akarta gyarapítani. (...) egy árok közit gyepből ültetett SZQIIŐ palánttal szaporítást tett." A másik tanú vallotta: „a Garain a Szarka nevezetű Szőllő (...) harmadik árok első homlitásba még ritka, a negyedik árok pedig veteményes (. . .) ott, midőn pásztorinas volt, dinnye lévén termesztve (...) Czimborája (onnan) Dinnyét lopott. Azon szőlő még fél-palánt szőllő volt." „Azon szőllő (olvasható más vallomásból) 4 árokbul álló volt és ezek közül a négy árok ugyan termő, a negyedik s felső árok pedig inkább veteményes, mint szőlő volt légyen . . . szőllője palánt szőlő volt (...) ritkás fél palánt szőllő volt (. . .) ez feleségével tökélletes termő szőUőnek csinálta." Aztán térjünk vissza a karózáshoz és a trágyázáshoz, ezek a tavaszi kezdéshez kapcsolódott ténykedések voltak. Ami a karók beszerzését illeti, azokat nagyobb tételekben, jobbára a folyókon úsztatták, s vagy a termelés helyszínén, vagy a Zabosoktól, szálasoktól vásárolták 40. ZmL. Városgazda számadások, 1791. 41. ZmL. „Alsó Városi lakos Kassai Mihály (...) a Ménesd oldal promontoriumon egy darab szőllőt, mellyet parlagjábul Comissio mellett felfogván cserés állapottyábul ki tisztította." Iratok, 1826. 42. ZmL. tan. ül. jkv. 1826. Nro. 64. „Azt a Csepegőn . . . utallatos pallagot meg vette, hogy áztat nagy igyekezet mellett, 2-3 esztendők múltán jó státuszba hozván (. . .)." Uo. 1808. Nro. 156. „Pillát János ifjú legény vette meg azon palánt szőllőcskét hozzá való gyeppel együtt." Uo. törv.-széki ir. 1782. 165