A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

GYULAI Éva: A diósgyőri vár és környékének ábrázolása 1719-ből Bél Mátyás kéziratos hagyatékában (Aszalay Ferenc-Adatok a nemesi értelmiség művelődéstörténetéhez)

György-forrásról szóló részben követi a leghívebben Aszalay kéziratát. Bél Mátyás hagyatékában az alábbiakat olvashatjuk erről a ritka természeti tüneményről: „Inter thermas referimus etiam fontem S. Georgii, qui passibus circiter LX. superius iisdem scatet e radicibus mentis, arculae vicini, in occidentem. Scrobitulus est ambitu passuum plus minus X. altitudine bipedali. Huj us mira natura: semel in anno revolutione veris, statis auctibus trium quatuorve hebdomadarum ante diem S. Georgii, ac totidem postea diminutionibus, ereseit, decrescitve. Cernitur id palám; dum ad illud tempus multi quotannis lavandi caussa confluunt illó accolae. Juxta lavant, positis in piano vannis, aqua igni calefacta, juxta recubant et rescuntur: atque etiam ex ipso fonté (nam est mediocatus) bibunt." „A fürdők között soroljuk fel a Szent György-forrást is, amely körülbelül 60 lépésnyire nyugat felé a várral szomszédos hegy lábánál buzog fel. Medre/gödre úgy 10 lépés kerületű és két láb mélységű. Csodálatraméltó tulajdonsága van: egyszer egy évben, tavasz folyamán Szent Györgynap előtt három-négy heti állandó duzzadással utána pedig ugyanennyi ideig tartó csökkenéssel buzog fel és apad el. Sokan figyelik, és erre az időre minden évben számosan gyűlnek ide a környékbeliek fürdőzésre. Vagy földre tett kádakban tűzön melegített vízben fürdenek, vagy belefekszenek [a forrás medrébe] és úgy élvezik; sőt még isznak is a forrásból (mivel gyógyhatású)." Bél fogalmazványának a várról és Diósgyőri mezővárosról szóló fejezetében is tetten érhetők Aszalay adatai, de sehol nem követhető az a filológiai egyezés, mint a forrás leírásánál. Aszalay írásában poétikus hangon idézi a diósgyőri énekes madarak koncertjét, amely már Oláh Miklós: Hungária c. művében is szerepel: „tavasz idején a szomszédos fák ágain zengő fülemülék és más piciny madarak éneke a várszobákban lakók fülének csodálatos gyönyörűséget szerez. A vár alatt egy hegyi patak folyik, rengeteg benn a pisztráng s más finomabb hal".

37 Bél Mátyásnak is feltűnhetett ez a reminiszcencia, hiszen fogalmazványában autográf megjegyzésben szúrja közbe Oláh Miklós szavait.

38 Bél kéziratában a Miskolcról szóló fejezetben is megemlékezik „adatközlője" családjáról, amikor a város nemesi kúriái között az Aszalay-kúriát is megemlíti.

39 Aszalay leírásánál csak rajza bír nagyobb forrásértékkel. Az „otromba művésziességgel" (rudi Minerva) megszerkesztett rajz nemcsak a vár 1719. évi állapotát tükrözi hűséggel, hanem a várárok malmát és a mezőváros épületeit is. Igen szemléletes a mai diósgyőri plébániatemplom ábrázolása (5. kép), amely jól mutatja, hogy a puszta templomnak ebben az időben teljesen hiányzott a fedele. A reformátusok fatemplomáról készült rajz nemcsak az épület helyét jelzi pontosan, hanem az elenyészett faépítménynek és a mellette álló haranglábnak ez az eddigi egyetlen ábrázolása is (6. kép). Aszalay Ferenc, a Rákóczi kancelláriáján nevelődött, később vármegyéje politikájában aktív szerepet vitt nemesi értelmiségi nemcsak közéleti működése és műveltsége alapján érdemli meg az utókortól ezt a minősítést, hanem privát érdeklődése, személyes emberi kapcsolatainak alakítása, az őt körülvevő világ jelenségeinek intellektuális igényű feldolgozása és továbbadása miatt is. 37. Oláh Miklós: Hungária, Bp. 1985. 50. 38. FŐSZÉKESEGYH. K. Hist. I. r. 17. 28. 39. Uo.: 34. 149