A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

MOGYORÓSI Sándor: Az északkelet-magyarországi Werwolf-hiedelem interetnikus vonatkozásai

AZ ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI WERWOLF-HIEDELEM INTERETNIKUS VONATKOZÁSAI MOGYORÓSI SÁNDOR A farkassal kapcsolatos vallási elképzelések már korai időktől kezdődően jelentős szerepet töltöttek be az Eurázsia népeinek szellemi kultúrájában. Ezt a különböző mítoszokban, mondákban, népi hiedelmekben, szólásokban, és a feudalizmus korától kezdődően, valamint a klasszikus mediterrán kultúrából ránk maradt írásos emlékekben követhetjük nyomon. A jelen írásunk célja a farkassal kapcsolatos néphagyomány egy meghatározott csoportjának a vizsgálata. Pontosabban a teriomorf metamorfózis egyik válfajának, az ember farkassá változásának az Északkelet-Magyarország hiedelemvilágában meglévő képzeteinek az elemzése. A farkassá változó hiedelemalakot a néprajzi szakirodalom német nyelvből kölcsönzött szóval Werwolf terminussal jelöli. A Werwolf-hiedelemkört vizsgáló kutatók számára sokáig problémát jelentett magának a hiedelemkörnek a behatárolása. Margul, T. a problémát elemezve idézi Andreé Richárd 1875-ben megjelent Werwolf című munkáját, amelyben a szerző a hiedelemkört, a lélek állatalakban - pontosabban az ökológiai környezet legerősebb ragadozójának alakjában - való reinkarnációjaként értelmezve, az egész földkerekségre kiterjeszti.

1 Mar gul, T. ezt az elméletet a Werwolfhiedelem tágabb értelmezésének tekinti, míg szűkebb értelmezésként fogadja el a tényleges európai farkassá változást. Véleményünk szerint a problémának ez a megközelítése nem szerencsés. Tekintettel kell lennünk arra, hogy a farkassá változás képzete Európában többé kevésbé azonos gyökerekből táplálkozik, az eltérő képzetek évszázadok folyamán interetnikus kapcsolatok útján átfonódtak, egymásra hatottak, közben pedig Európa tíz évszázadnyi történelme koptatta patinájukat. Ilyen meggondolásból a Werwolf-terminust írásunkban az európai népek farkassá válás képzeteinek általános fogalmaként használjuk. A farkassá változó hiedelemalak megnevezésére a különböző európai nyelvekben gazdag terminológia fejlődött ki.

2 A francia nyelvben loup-garou, német nyelvterületen Werwolf, Böxenwolf Észak-Európában varulven, hamnbjörn, fahusbjörn, kuivskedbjörn, folkwargar, warkelng szóval nevezik a farkassá változó embereket. A legtöbb szláv nyelv terminusa - egy-két kivételtől eltekintve - visszavezethető a *vblkodlak~b alakra. Ezen szó etimológiája a szlavisztika jelenlegi értelmezése szerint: a farkas bőrét magára vevő, aki maga is farkassá változik.

3 A nyugati szláv nyelvekben wilkolak, vlkodlak, a keleti szláv nyelvekben volkolak, voukolak, vovkun, a déli szláv nyelvekben vukodlak, virkolag, vrkolag stb. szóval jelölik a Werwolfot.

4 A délszláv terminus a szláv 1. Margul, T. 1981. 59. 2. Niederle, L. 1924. 44-45. Moszynszki, K. 1967. I. 461. 3. Moszynski, K. 1967. H/1. 547. 4. Niederle, L. 1924. 44. 285