A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

PÁL József: Kazinczy Orpheusáról

Candle that is $£t up in us shines enough for all our purposes", vagy: ..they have light enough to lead them to the knowledge of their Maker . . ,"

M

) A fordítást Révai Miklós verse követi: Virgilius ecclogáinak Kőszegi Rajnis József Úr által tett fordítására. A fényt (következetesen ezt használja Révai) mindjárt a költemény elején említi: „Oh igaz tükör! tsoda fény! együgyű Tiszta Természet..." a bölcsesség és a tiszta természet szinonimájaként. A következő versszak a tudatlanok világát festi sötét színekkel: három sorban négy szóval utal a világossággal ellentétes erőkre, s csak egyszer a fényre. A sötétség azonban itt nem ártó, aktív pusztító erő, hanem a szellem hiánya, s maga is fényre vágyik: Mennyien vágynak, kik előtt homályban Rejtetik fényed; tapogatva járnak A' vakok sűrűn feketültt setétben, s nyögnek, utánnad. A világosság és sötétség birodalmának bemutatása után a kettő között kapcsolatot teremtő, „fényhozó" Rajnist említi, aki Vergilius-fordításával eloszlatja, hacsak egy rövid pillanatra is, a sötétséget, terjeszti a műveltséget. Ritka olly boldog sok ezer közül is, A' kinek pillant valamelly szikrátskád, A szikrából tartós fény is származhat. A harmadik versszak után azonban Révaival mintha elfeledte volna a szó filozófiai, propagandisztikus jelentését. A mű végén még kétszer szerepel a fény, de már köznapi értelemben: „fényre botsáss" (kiad, publikál) és az „Árpádot diadalmi fényben" kifejezésekben, az előbbi a fizikai, az utóbbi a történelmi vonatkozást hangsúlyozza. Néhány lappal lejjebb ismét egy fordítás kapcsán tűnik fel a fény szó. Superint. Szilágyi lefordította Popé Newtonra írt versét. Az Orpheus először (szinte egyedülálló módon a folyóiratban) az eredetit idézi: All nature and her laws lay hid in night, God said: Let Newton be! and all was light. A természet, amíg az emberek működésének törvényeit nem ismerik, a sötétség birodalma, s csak az emberi ismeret révén „világosodik meg". A világosság ily módon nem a természet immanens tulajdonsága, hanem az emberi értelemé. A két ellentétes értelmű sor végén rímhelyzetben álló két szó (night - light) sűríti és fokozza az ellentétet. Magyarul: Setétbe borúit volt Természet, s Törvénye, Mond" az Úr: Légy Newton! 's meg-lett a' Nap' fényje. Szilágyi módosította a „minden világos lett" kifejezést, úgy, hogy a hatást azonosította fény végső forrásával (nap fénye), s így magyarul még élesebben 31. Locke, John: An Essay concernin? humán Understanding. Ed. bv A. C. Raser. Oxford 1894. I. 29-30. 215