A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

PÁL József: Kazinczy Orpheusáról

érzékelhető, hogy az ember nélküli természet passzív sötétségét az értelem fénye, a lumen naturale világítja meg. Szilágyi ugyancsak megváltoztatja a rímeket: nála a Törvénye és a fénye szavak rímelnek, ezek nem ellentétesek, mint az angol night-light, hanem - végső analízisben - rokon értelműek, két komponens, amelyek között az ember teremt kapcsolatot. A Kos havában jelenik meg költeménye: A' haza tértt Magyar Koronának öröm ünnepére. A fény itt, hasonlóan Popé verséhez, a törvénnyel kerül kapcsolatba; csakhogy nem természeti, hanem történelmi, politikai törvényekkel; s az ezeket szimbolizáló koronával. O ditső Koronánk! Törvényünk Ereje! Mellyel fénylett minden Igaz Urunk Feje: A fény a felvilágosodás „jó uralkodó" eszméjét fejezi ki, aki új törvényeket, a sötétségben bolyongó magyarságnak fényt hoz. Jobb elő-menettel szab új törvényeket, Fel-osztja közöttünk a' tagos földeket; 'S ha igaz, hogy eddig setétben bolyongott A' Magyar, 's fülében tsak bomlott réz dongott: Nyájasban terjeszti a tisztább vilgot.

u Fény, törvény, jó uralkodó, társadalmi haladás - íme Révai versében a Lumiéres legfontosabb, egymással szorosan összefüggő értékei. Jelképesnek találjuk, hogy Révai magyar történeti verse után Horváth Ádám tér vissza a fény szimbolizmusára a Bika havában. Az 1788-as esztendő utolsó éjszakáján írt nap- és lélekhimnuszában rehabilitálja a sötétséget. A dualizmust megszünteti, a sötétség nem az aktív vagy passzív negatív erőket jelenti, sőt „boldog Éjtszakáról", a csillagok „természeti homállyal be-vontt kellemetes színeiről" ír. Az éjszaka jogaiba való visszaállítását Horváth mind konkrét, fizikai (nem a Nap vonja el jótéteményeit az emberről, hanem „én bújtam-el a' domború föld Árnyékában a" Nap elől"

33

), mind absztrakt értelemben elvégzi: a test éjszakáján, az álomban a halhatatlan lélek még inkább tükrözi a Napot, még közelebb kerül Istenhez („Tsendes Álom! a' ki a' sziveket rettegtető halálnak testvérje vagy"

14

). A fény és árnyék ugyanegy erő részei, s itt Horváth felveti az égitestek mágikus hatásának gondolatát is, de ezeket elhárítja magától: „Oh tüzes ragyogásokkal fényeskedő Nap! talám a" te messze el-hataható sugárid valamely ismeretlen égi testbe ütköztek hátam megett; onnan fordultak felém; onnan jöttek olyan egyenesen, hogy bennem meg-ütközhessenek. Talám az az ismeretlen és láthatatlan égi test az, a' melly nékem, és minden e' földön lakó teremtéseknek utolsó véget jövendői!"

35 A fény anyagi természetű fluidum, amely többféle, gyakran titkos csatornán keresztül is hat az emberre. A kettősséget már maga a fény forrása is magában hordozza: mint significatum Istent, mint significans a Napot jelenti. Evilági tárgyiasulásának hiánya csak érzéki csalódás, a megismerő appartátus, a szubjektum érzékelésének fogyatékossága, hibája. Az isteni fény egységes, osztatlan fehér színe a légrétegben részekre bomlik: „ezt a' vékony, de minden földi dolgoknak 32. Orpheus I. 218-222. 33. Orpheus I. 407. 34. Orpheus I. 410. Vö. továbbá PÁL József: A neoklasszicizmus poétikája. Bp. 1988. A halál géniusza, Ámor és Psyché c. fejezet. 35. Orpheus I. 409. 216