A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

PÁL József: Kazinczy Orpheusáról

A természet itt is Sötét és Világos, Gonosz és Jóságos erők együttese. A „setét bolygó-házból" (mint Thészeusz vonta Ariadné-fonala) az „áldott természet titkos keze" vezeti ki az embert; aki képes „jövendő dolgoknak tudásá"-ra. A költő-pap azonosságának szerencsés kifejezése Horváthnál a szimbolikus Pásztor alak, ami egyszerre jelenti a lélek pásztorát és a pásztorköltőt (a XVIII. század végén Európában különösen elterjedt volt árkádikus, bukolikus pásztorköltészet). Horváth abban is következetes, hogy Orpheusra, a Pásztorra kétféle ruhát ad: alul fehér, papi, felül világi öltözet. Kazinczy pedig megjegyzi: „Mennyire igaz, hogy vallás és poézis egytestvér". Az Orpheus bevezetője és a „Világosság" Kazinczy már a folyóirat címoldalán közli három tárgyát: „A" józan-gondolkozásnak, az igazabb ízlésnek és a magyar történeteknek elő-segéllésére ki-adja Széphalmy Vintze." A józan gondolkodás, a bon sens a francia felvilágosodás mot-clé-je a kritikai szellemet, a készen kapott igazságokban való örökös kételkedést, az ésszerű társadalom létrehozásának kísérletét jelenti, pontosan azokat az értékeket, amelyeket Kazinczy egész tudományos működésével s az iskolai oktatás fellendítésével akart elérni. Levelezéséből tudjuk, hogy gyakran vett anyagokat a német és a francia pedagógiai lapokból is.

17 Az igazabb ízlés ekkor még a deákos klasszicizmuson túl az érzékenység, az indulatok őszinte kifejezését jelentette, főleg Gessner és Wieland, valamint a fiatal Goethe alapján. A magyar történetekkel nyelvünk irodalmi kifejezésre alkalmassá tételét vette célba, az idegen remekművek utánzása révén teremtve meg a lehetőséget az eredeti magyar alkotások létrejöttére. A Bé-vezetésben részletesebben és pontosabban körülírja céljait: „Nékem eggyik tárgyam a

1 JÓZAN GONDOLKOZÁS lessz. - Okaim vannak azt Világosodásnak, Aufklaerungnak, Eclaircissementnak nem nevezni; mert ezt némellyek az Indifferentismussal Irre(li)gióval "s az úgy nevezett Naturalizmussal vagy Deismussal tserléik-fel átaljában; 's sikoltanak, mint a' Helvetius baglya, ha setét barlangjokba a

1 Nap melegítő sugara bé-hat."

1

* (A sötét barlangba behatoló napsugárról ejtettünk már szót.) Kazinczy használja a Lumiéres francia szó német fordítását, Aufklárung, ugyanakkor az eredetit tévesen Eclaircissement formában idézi. A szó jelentése Pascalnál, Racine-nál kommentár, (szöveg)magyarázat, nem jelöl viszont a franciában eszmei áramlatot, „filozófiát". Kazinczy valószínűleg a clair (világos) melléknévből képezte, ami etimológiáikig a latin clarus-bó\ ered, a clarus viszont a calo, calarebó\, s ebből származik ablauttal a clamo, clamare (hív, nevez) is. A szó eleinte hanggal való hívást jelentett, később általában, így látvánnyal történő hívást is kifejez. A Lumiéres többes számú főnév viszont a lumen (fény, ragyogás) szóra vezethető vissza, igei alakja illumino, illuminare. Az előbbinél határozottan fennáll a látó szubjektum és a látott valóság kölcsönös vonzása, dinamikus kapcsolata. Míg az utóbbinál a megfigyelő és a megfigyelt kapcsolata lazább, statikusabb. A szó ilyen értelmével Kazinczy tisztában lehetett. Gróf Török Lajoshoz (1801-11) írt episztolájában olvasható: Lángoltam látni, megkapni a valót, És mint menyasszonyt keblemhez szorítni. Nem tudom, hogy ekkor Kazinczy ismerte-e a Lumiéres (francia eszmetörténeti áramlat) kifejezést; az Orpheusbun mindenesetre nagyon konzekvensen használja a 17. KazLev. I. 472. 18. Orpheus I. 5-6. 211