A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

PÁL József: Kazinczy Orpheusáról

világosságot ilyen értelemben, Révaival és másokkal szemben, akik általában fényt írnak. (Az illuminismus, illuminatus terminus a „megvilágosodásra" volt lefoglalva, ld. a bécsi szektára tett utalását az 1790. márc. 25-i levelében.) Rokon kifejezés a józan gondolkozás, ami azonban, mivel elsősorban a megismerő apparátus működésének módszerét jelöli, tartalmával szemben toleránsabb. A racionalista tisztelettel van „a' mostani Zsidók' 's Mahomet Religiója iránt is". A megtévelyedetteket az igazabb út felé vezeti, s a „bolondságnak elibe tükröt vét". A világosság viszont - befogadására valójában nagyon kevés ember alkalmas - veszélyes fegyver: tűz és kés az éretlen emberek kezében. A világosság szót Kazinczy először 1776-ban írta le Bessenyei német Der Amerikaner-ének magyar fordításában (itt ismerkedhetett meg egyébként a deizmussal és a vallási türelemmel is).

19 1790-re nagyjából három jelentésrétege alakult ki: 1. kortárs eszmetörténeti áramlat és az ennek alapján létrejövő militáns gyakorlati tevékenység, 2. a kiválasztottak egy bizonyos csoportját elárasztó, a Napból, illetve a jóságos természet törvényeiből kiáramló hatás (Pap-költő felfogja és közvetíti), 3. illetve a szektás, misztikus világosság, amely általában foszforeszkáló fény, vagy holdsugár. Ez utóbbit másutt lidérces világosságnak is nevezi pl. a Daimonia c. töredékében.

20 S itt Kazinczynak egy másik kulcsfontosságú fogalmára kell utalnunk, a Kalauzra, amit belső logikája révén néha a világosság szó szinonimájaként (lumen naturale) is használ. A daimón Szókratész meghatározása szerint egyszerre vezető szellem és visszatükrözött külső világosság, Isten és természet kétféle manifesztációja az ember számára: „Szókratésznak is volt - állítja Plutarkhosz - élete során, születésétől fogva, valamiféle vezetője, egy isteni védőszellem, egy látomás, mert ő járt, fényt adva, előtte s adott neki intést. "

21 Mielőtt az Orpheus ilyen szempontú áttekintésére vállalkoznánk, szükséges, hogy egy-két mozzanatban egyéb műveire is utaljunk. 1786-ban a következőket írta: „Derülni kezde setétem, de a világosság még nem vala elválasztva a setétségtől. Ezen kétes fényben rettentett némellyeknek valóban rettenetes libertinizmusuk, melly nékem most is rettenetes, mint mindig volt. Azt hittem, hogy nincs központ, s erőnek erejével a másik extrénumhoz tolakodtam. Szentnek akartam ismerni, a' mi ezzel a' más szélen áll ellenkezésben. Maga ez az erőlködés is azt csinálta, hogy a középpont körül állongjak. Üstökön kapott a világosság, mint Szent Pált, - de nem a Szent Pálé!"

22 Az 1800-as évek legelején ez a motívum erősödik fel: a Gróf Török Lajoshoz címzett, általunk már idézett episztola immár a magyar szabadkőműves mozgalom bukásának, a börtönévek keserű tapasztalatainak perspektívájából íródott. A hold foszforeszkáló fényét többször felidéző levél egy ifjú szerencsétlen történetét mondja el. A titok szent helyén egy egyiptomi hierophanta megmutatja neki a valóság elfátyolozott szobrát. 19. A magyar irodalom története. Szerk. Sőtér István. Budapest 1965. III. köt. 266. 20. Szauder József: Kazinczy útja a jakobinus mozgalom felé. In: A romantika útján. Bp. 1961. 124. és 139. 21. Plutarkhosz: Szókratész daimónja. Bp. 1985. 72. vö. továbbá Orpheus I. 198. 22. Idézi Hencze Béla: Kazinczy és a francia felvilágosodás. Bp. 1928. 6. Az ember középhelyzetben van: tudás és tudatlanság, világosság és sötétség,, vallás és vallástalanság között. Kazinczy az idézett részletben ugyanúgy megfogalmazza az, atomista világszemlélet, a racionalizmus válságát, mint Blaise Pascal. A két egyenlő erővel jelen lévő véglet szintézisére, a totalitás elérésére a földi perspektíván belül nincs lehetőség. A francia filozófus 353. töredéke inspirálhatta Kazinczyt: „Nem azzal mutatjuk meg nagyságunkat, ha eljutunk az egyik véglethez, hanem azzal, hogy egyszerre érjük el mind a kettőt, töltjük ki a közöttük levő űrt is" (Pascal, Blaise: Gondolatok. Bp. 1978. 140.) A középen való elhelyezkedés folyamatos összeomlás, ld. Gróf Török Lajoshoz, s ugyanitt olvasható egy másik, szintén pascali paradoxont idéző sor: „Mim van, ha mindenem nincs". 212