A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

NÉMETH Lajos: Kondor Béla költészetéről

Malraux - önmagát kivetítvén - a „D'une Jeunesse Européenne"-ben megfogalmazott: „A mi elsődleges gyengeségünk abból fakad, hogy mi, akik a világot egy keresztény hálórácson át ismertük meg, nem vagyunk többé keresztények". Mire építsen etikát, oly szilárdat, mint volt a kereszténység által hitelesített etika, egy olyan ember, aki Istent már csak nosztalgikusán, irodalmi-történelmi reminiszcenciákban éli át? Márpedig Kondor számára - jóllehet sohasem beszélt róla és verseiből is csak közvetetten olvasható ki - az emberi eszencia legfőbb meghatározója, az ember ontológiai státusának lényege az etika. Hogyan is fedezhette volna fel, úgyszólván a választott fiú iránt érzett szeretetet szórva rá, Fülep Lajos, akinek egész életműve - beszéljen akár művészetről, irodalomról, vallásról, filozófiáról vagy bármiről - erkölcsfilozófiai meditáció. Kondor az etikai princípiumot, mint láttuk, a szüntelen teremtő-aktus önrealizáló erejében vélte megtalálni, ebben látta az emberi teljesség, azaz szabadság zálogát - de ugyanakkor átélte Dosztojevszkij tragikus kételyeit is. Igazságkeresés istenkeresés nélkül? Helyettesítheti-e a szabadság, az önrealizálás keresése az igazságkeresést? A szuverén individualitás és az igazságkeresés alázata - összeegyeztethetetlen ellentétek, megoldhatatlanok, mint ahogy azok az ember végső egzisztenciális kérdései, a létproblémák, vagy ahogy a szenteken kívül senki sem juthat el az autentikus léthez. Egyedüli menedék a téboly (Van Gogh és Csontváry útja) vagy a zseni önistenítő gesztusa (Nietzsche és Ady kísérlete), amelyek szintetizálni próbálják az összeegyeztethetetlent - ám ahogy Kondor írja: „Nem minden őrület megváltás" (Angyal, ördög, költő). Marad pótlékként a drog és az alkohol vagy pedig megoldásként a szép halál már akinek megadatik. Kondornak megadatott, mikor is a macskákról szóló szakkönyvet olvasván a kereveten elaludt vagy elaltatta önmagát. Kondor költészetét azonban nem érthetjük meg, ha csupán egyéni élete vetületében szemléljük. Persze minden benne van a megélt életből, az életét végigkísérő tragikus szerelmek, a héja-nász - hogy-hogy nem fedezték fel irodalomtörténészeink, hogy a nagy magyar szerelmi költészethez méltóak szerelmi versei? De annak ellenére, hogy sohasem akart verseiben „társadalmi kérdésekkel" foglalkozni, mégis a magyar valóságot kevesen jelenítették meg oly költői erővel, mint Kondor a Miskolcon írt Egy szombat, de csütörtökre esett című verse - össze kellene vetni az egyik legnagyobb Juhász Ferenc-költeménnyel, a „Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb"-b&\, nemcsak mert mitikusán összecseng a szörnyű nap, a csütörtök, hanem rokonítja őket a nép- és nemzetvesztés félelmének lidérces borzongása is. Oly szemérmesen szép és öntépő verset is kevesen írtak egy történelemverte népről, mint Kondor: Magyarság. Nem vagyok irodalomtörténész, ezért talán felelőtlen kimondanom: Kondor Béla nagy magyar költő volt. DE LA POÉSIE DE BÉLA KONDOR (Résumée) Béla Kondor fut la personnalité la plus marquante de la génération qui atteignit une maturité d'homme et d'artiste au cours des années cinquante. Il est difficile de rattacher l'art de Kondor aux tendances principales de l'art hongrois contemporain. La manière dont il assume son art, et dont il choisit ses problèmes, est plus universelle, pour découvrir ses affinités artistiques il ne faut pas se limiter aux seuls peintres. Blake, Rimbaud ou Appolinaire font aussi bien partie du fond intellectuel de son part que Dürer, les icônes et le surréalisme. Les racines de son art puisent leur sève dans les grandes traditions de la culture européenne, son oeuvre se mesure à celle des grands philosophes moralistes. 7 97