A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

NÉMETH Lajos: Kondor Béla költészetéről

rézkarc vállalkozásának a „Romantikus tanulmányok" címet adta. A romantika elleni védekezésként használta fel oly szívesen a művészettörténet nagy formatoposzait, pátoszformuláit, idézte a görög és a keresztény mitológia héroszait, a középkori ikonográfia jelrendszerét - igaz, hogy mindezt átírván saját nyelvezete logikája szerint, esetleg visszájára fordítva jelentésüket -, mert e kötöttségek szükségképp temperálták, szabályozták a romantikus indulatokat, csökkentették tehát a szubjektív önkény veszélyét. Mikor az ötvenes évek végén először mutatta meg verseit, úgy ítéltem, nem ütik meg rézkarcai, rajzai minőségét, túl sok bennük a romantikus felhang, jobban tapadnak az egyéniség partikuláris vonásaihoz, a szubjektív élet véletlenjeihez. Pedig tudtam, hogy nem tekinti őket mellékterméknek. A József Attila emlékére írt Magyarországi ének a világ megvetéséről 1955 című verse II. szakasza első sorában kerek perec ki is mondta: „Költő vagyok, ez derék szégyen." Gondolt versei kötetbe gyűjtésére is, a kötet címének A vándor háromszor ráköszön egy másikra, de hiába verse szakaszainak evokatív kezdősorát akarta adni: „Üdvözlet a bandukolóknak!". A Quint-presszóbeli szellemi kör kialakulásának elején volt ez, Czibor Jánosnak említettem volt Kondor tervét, a címet túl romantikusnak ítélte. A jelen kötet utolsó részében, az írás a falon sorozatban több szerepel e korai verseiből, keveredve olyan -jobbára későbbi - remekekkel, mint a Munkások, az 1969-es Ady Endre kilencvenkét éves, a Tanács nekem vagy a Zsidóversek. A Dózsa-sorozat vagy az Apocalypsis cum figuris típusú karcai erősebbek voltak, mint e korai versek. Példaként elég csupán a Játék az igen komoly forradalom idejéből c. dühödt iróniájú versét idézni - ugyanaz a hang, mint az 1957-60 közötti ambivalens jelentésű rézkarcoké és festményeké említhetjük a Mennyország meghódítása, a Tanácsköztársaság sorozat, az Ágyúhurcolók, A műtücsök felbocsátása, a Menedéket!, a Forradalom angyala, a Forradalom, Az atomágyú felállítása című műveit - de a versből hiányzik e művek vizionárius ereje, tragikus ihletettsége. Később azonban mindinkább megváltozott a véleményem, néhány verse ugyanolyan elementáris erővel hatott rám, mint festményei, grafikái vagy egyéni technikájú és stílusú fotói, őszintén csodálkoztam - és csodálkozom -, hogy míg fotóit felfedezték - sőt az avantgárd képviselői közül néhányan életművéből csupán e fotókat fogadták el igazán autentikus műveknek -, a poétika ismerői figyelemre sem méltatták Kondor verseit. Verseskötetei és a halála után folyóiratokban közreadott versei sem változtattak a helyzeten - csupán Ruttkay Helga értő disszertációja és rövid írásai tekinthetők kivételnek. E hallgatás ugyan egy pillanatra sem ingatta meg véleményemet, meggyőződésem, hogy Kondor költészetének súlya van a magyar irodalomban, ám e meggyőződés - nem lévén irodalomtudós - szükségképp magánügy maradt. Felkészültség híján nem vállalkozhattam - vállalkozhatom - arra, hogy meggyőződésemet szakmai érvekkel is megpróbáljam igazolni. Mindez magyarázza, hogy miért nehéz most is költészetről írni. Nem is próbálom leválasztani a verseket a Kondor-i oeuvre egészéről, nem próbálom őket önmagukban értelmezni, pedig mindenfajta tudományos megközelítésnek szükségképp élnie kell a jelenségek izolálásának módszerével, így a poétikának is joga, sőt kötelessége a külső meghatározó faktorok időleges zárójelbe tétele, az izoláció és a művek immanens poétikájának elemzése. Irodalomtörténet-írásunknak előbb vagy utóbb el is kell végeznie e feladatot, bármennyire ódzkodik is egyelőre attól, hogy valóban elmélyülten elemezze Kondor költészetét. Helyzetemből következően én csak annak vizsgálatára vállalkozhatok, hogy a versek mennyiben adnak kulcsot Kondor művészete világképének megértéséhez. Bármennyire szuverén műveknek vélem is Kondor verseit, a legyűrhetetlen szakmai elfogultság mégis elsősorban a képzőművészeti alkotások értelmezését, megértését segítő dokumentumértéket keresi a költeményekben. 97