A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

GODA Gertrúd: Izsó Miklós domborműve Váradi Fekete Dezsőről

2. kép. A művész nagyatyja 1859. k. rint az ellenállást tüntetően ki lehet fejezni az e célból hordott nemzeti-historikus viselettel, s jellemábrázoló érzékenységén kívül mással nem rendelkezett. Talán azzal még, hogy magának tudhatta kora legműveltebb emberének, báró Eötvös Józsefnek, a máig jelentős érvényű kultúrpolitikusnak pártfogói rokonszenvét. így kezdi művészi pályáját Pesten 1862-ben, s készíti el első, jelentős, már gondolatilag is önálló portréját Arany Jánosról, majd ezt három színész-arckép követi; az Egressy Gáborról, Tóth Józsefről, Megyeri Károlyról mintázott büsztök. A Búsuló juhász sikerével kezdődő esztendő a jellemábrázoló munkákban kimagaslót hozott. A két jó barát, Balogh Zoltán

2 és Váradi Fekete Dezső természet utáni portréja is ebben az évben készült. Váradi Fekete Dezsőről dombormű születik, mely végső megjelenésében egy gipszmedaillon lett (38,0x31,0 cm). Ovál, jelzés a nyak átmetszésén, bemélyesztett, nyomtatott betűkkel: „Izsó M 1862". Üvegezett ovál fakeretben; - az ábrázolt unokájának, Váradi Fekete Ágnesnek tulajdonában. Nem az első arcképdomborműve ez. A művész nagyatyja^ (2. k.ép) címen ismert, gipszérem, melyet az 1875-ös emlékkiállítási katalógus első műnek tüntet fel, elképzelhető, hogy a rimaszombati kőfaragó esztendő utánra tehető, talán 1859-re. Arra az évre, amikor Münchenben az első medaillon-feladatot kapja, s mint mindig ezúttal is gon2. Férfi arckép (Balogh Zoltán). 1862, gipsz dombormű, 35x31 cm ovál. Magyar Nemzeti Galéria. Ltsz: 83.88. Jelzés a nyak alatt: „IZSÓ 1862 . . . 17" 3. A művész nagyatyja 1859 körül, gipsz érem 0 = 17,0 cm. Magyar Nemzeti Galéria Éremtára, Ltsz: 56.1787.-P. Jelzés nélkül. 63