A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

GODA Gertrúd: Izsó Miklós domborműve Váradi Fekete Dezsőről

I. kép. V aradi Fekete Dezső arcképe. 1H62. (A műtárgyfotó és reprodukció Kulcsár Géza munkája) A levert szabadságharc utáni kilátástalan évtized alatt hányatott körülmények kö­zött, de mégis, az elérendő célt nem feledve készült Izsó szobrásszá lenni Rimaszombat­ban, Pesten, Bécsben, s az 1859/60-1860/6l-es tanévekben a Müncheni Akadémián. A hosszúra nyúlt felkészülés keservéhez képest nem robbanásszerűen, mégis hirtelen a magyar művészeti élet jelentős tényezőjévé vált Izsó, előbb a Puszták furulyása (1861), majd igazán a Búsuló juhász (1862) c. szobrával. 1861 a provizórium, az újabb önkényuralmi elnyomás első esztendeje, mely a ki­egyezéssel oldódik politikailag, de az induló művész életében továbbra is küzdelmet, nyomorgást, az elnyert pályázatok meg nem valósulását hozta. Harmincéves, s nem hogy műterme, de otthona sincs. Ferenczy István közvetíté­sével elsajátított, Canova által használatos pontozásos kőfaragó-technikán, az Akadé­mián megtanulható szobrászati törvényszerűségeken, a zseniális felismerésen, melysze­62

Next

/
Thumbnails
Contents