A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

J.F. NYIKITYINSZKIJ: Középkori finnugor település a Vologda folyónál

Ami az üvegleleteket illeti, mindössze két piros gyöngyszemet találtunk, pontosabban maradványaikat. Az aranyozott szíjvég melletti gyöngyszem átmérője 0,7 cm, a hossza 0,5 cm (3. ábra 8.). A másiknak 0,6 cm az átmérője, míg a hossza 0,4 cm (3. ábra 7.). Már volt szó arról a pattintott felületű kovakő zárványról, amit a 2. számú építményben találtunk, valamint az építményen kívül is leltünk egy ehhez hasonló 7 cm átmérőjű tárgyat. A kultúrréteg alsó részéből került elő egy korong alakú tűzkő, melynek méretei: 8,5x4,9x2,1 cm (2. ábra 1.). A fenőkövön kívül még egy palából készített csiszolókő, pontosabban annak egy darabja is a 2. számú építményből származik (2. ábra 4.). Méretei: 3,4x2,6x0,5 cm, a lyuk átmérője 0,4 cm. Felszínre került néhány kisebb kőtárgy, melyek megközelítőleg geometrikus formájúak. Ez egy finoman csiszolt tetraéder enyhén csapott csúcsokkal (3. ábra 10.). Az eszköz élének hossza 1,5-1,8 cm. Ugyanitt találtunk egy kis hengeres formájú követ (3. ábra 11.). Magassága 2 cm, átmérője 0,6 cm, fehér színű. A kő gyakran előforduló felfűzhető üveggyöngyszemre emlékeztet, bár felfűzésre alkalmas nyílása nincs, homlokfelületén erre emlékeztető mélyedés van. Ettől a két tárgytól nem messze fedeztünk fel egy harmadikat, mely hozzávetőlegesen kocka alakú (3. ábra 9.), fekete, csiszolt pala. Sarkai csapottak csakúgy, mint a tetraédernek. Élének hosszúsága 1,5 cm körül van. Kések és árak élezésére a fenőkövön kívül használtai még kőrudakat is, melyekből egész sorozatot (8 darabot) találtunk az ásatás helyén. A rúd alakú pala és homokkő fenőkövek majdnem kivétel nélkül azonos típusúak: téglalap alakúak, aránylag hosszúkásak, csak méretükben különböznek (6-tól 12,5 cm-ig), valamint csiszolóékük számában. Különböző méretu.palalapok is találhatók ugyanitt nagy mennyiségben a part alatt egy kilométernyi hosszan, melyek az előző települések kultúrrétegéből mosódtak ki. Az egyik 8,8x2,2x2,1 cm-es rúd alakú fenőkő (2. ábra 6.), egyik jól csiszolt oldalán háromszög alakúra vésett, sekély horony látható, melynek hossza 7,6 cm. Ezt a fenőkövet valószínűleg kések, valamint hegyes vas- és csontszerszámok élesítésére használták. Van egy nagyobb méretű palalap (14x9x3,5 cm), a birtokunkban, melyen csiszolás nyomai láthatók. Meglehet, hogy az előző települések palából készített vágószerszámait használták fenőkőként. Ilyen, csupán egy oldalról élesített palabaltát találtunk az ásatáson. A hálónehezéket (2. ábra 3.) együtt találtuk az eltörött fenőkővel. A nehezék formája kettős kúpra emlékeztet. Átmérője 4,6 cm, magassága 4 cm, a horony átmérője 0,8 cm. Az agyagmassza barna, tömör, homokkal soványított. Még egy agyagtárgy került elő a kultúrréteg alsó részéből, egy part menti szakadékban az ásatástól 70 m-rel mélyebben. Ez egy „tintatartó" típusú agyagnehezék (2. ábra 2.). Felfordított gombához hasonlít, alja domború. Átmérője 4,6 cm, magassága 3,3 cm. Az edények kézzel formáltak, vagy korongoltak. Túlnyomó többségben fordulnak elő kézzel formált edények, mennyiségileg 97,2%-ot tesznek ki. A kézzel formált kerámia nagy része, 75,1 %-a sima felületű, díszítetlen, 15%-a díszített, 7,1 %-a pedig vonalkázott (vagy kapart). A korongolt kerámiát egészében a XII. századra lehet datálni (5. ábra). A felsorolt tárgyak közül legrégebbi a korong alakú tűzkő és az agyagnehezék. Mint V. V. Szedov megállapította: „A korong alakú kova tűzkövek meglehetősen elterjedtek voltak Skandináviában és a Baltikumban."

2 Ezek „délkelet-baltikumi források szerint elsősorban a VI-VII. században voltak használatosak. Csupán néhány, tűzkőhöz hasonló maradványleletekre bukkantunk a későbbi régiségek között."

3 Megjegyzendő, hogy a Vologda folyó partján talált tűzkőféle lehet a legkeletibb az effajta 2. Cedoe B. B., JUjiHHHbie KypraHbi KpHBMneií. M., 1974, c. 34. 3. Cedoe B. B., BocTOHHbie cjiawiHe B VI-XIII. BB. M., 1982, c. 52. 570