A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

RÉVÉSZ László: Líra alakú csatok a Kárpát-medencében

riai, altáj-vidéki leleteknek,

147 s az itt található csontcsatok egyes típusainak. Valóban, esetenként feltűnő a bronzból készült korai csatok nagyfokú formai hasonlósága a csontcsatokéhoz. A teljesség igénye nélkül itt néhány olyan darabra szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket azonos lelőhelyen - néha ugyanabban a sírban - találtak, anyaguk viszont különböző. .Tyeplouhov tárta fel a Tuva vidékén a Túrán I. 93. kurgánt, melyből ember-, lóés birkacsontok közül került elő több csat. Egy részük csontból (10. ábra 3-5.), a többi bronzból készült (10. ábra 1-2.). Az ásató a lovasfelszerelés darabjait látja bennük, a kurgán leletanyagát pedig V. N. Poltorackaja a Pazyryk-i korszakhoz sorolja, hangsúlyozva a leletanyag erős kapcsolatait a Minuszinszki-medence tárgyaival. Földbe kerülésüket az i. e. V-III. század közé teszi.

148 A Pazyryk-i és a Basandar-i kurgánokból hasonló bronz-, ill. csontcsatokat ismertet Sz. I. Rudenkó is, zömük a lószerszám tartozéka lehetett.

148/a M. P. Zavituhina leírása szerint Bijszk I. lelőhelyen a 12. kurgánban a ló koponyáján 4 csontcsat volt (10. ábra 7-8.), a mellette fekvő férfi térdénél pedig egy hasonló formájú, de már bronzból készült tárgy (10. ábra 6.). A szerző szerint ez utóbbi típus az Altájban az I. e. VII. században jelenik meg, erre vonatkozólag több párhuzamot is felsorol (pl. Baparada II.).

149 L. R. Kizlaszov is több ilyet leír a Minuszinszki-medencéből a Tagár-Tastik kultúra időszakából (i.e. II—I. század).

150 Két leletet említenék meg röviden, mindkettőt a szkíta-szarmata emlékek közé sorolják. Az egyik Kelet-Kazahsztánból való (Kamisinka),

151 a másik az Altájból, a Katuny folyó jobb partjáról, Bisztrjanszkból

152 (10. ábra 9-11.). A líra alakú csatok eredeztetésének kérdésében távol áll még a kutatás attól, hogy a végső szót kimondhassuk. A fenti néhány lelet bemutatása azonban talán némi támpontot adhat e talány jobb megvilágításához. Ha közvetlen összefüggésüket a későbbi líra alakú csatokkal ma még nem is tudjuk kétséget kizáróan bizonyítani, arra szemléletes példát szolgáltatnak, hogy a jól bevált csontcsatokat lassanként hogyan váltják fel a tartósabb bronzból készültek, átvéve és továbbfejlesztve előképeik formai variánsait. Egyelőre csak hipotézisként vethető fel, hogy ez volt a líra alakú csatok kialakulásának módja is, helyszíne pedig a fent megismert Nyugat-Szibéria és az Altáj vidéke. VII. E kis tárgy, amelynek történetét e dolgozat igyekezett vizsgálat alá venni, nyilvánvalóan hatalmas területen elterjedt közönséges tucatáru. Mint azonban kiderült, a látszólagos formai egyöntetűség mögött időben és térben elválasztható típusok húzódnak meg. Olyan kétosztatú bronzcsatokat, amelyeket a líra alakúak előképeinek tarthatunk, legkorábban az i. e. VII. századtól sikerült kimutatnom Nyugat-Szibériából és az Altájból. Ezek feltehetőleg a hasonló megformálású, csontból készített tárgyak kialakítását 147. Cleve, N. 1929. 255. 148. B. H. Полторацкая: Памятники эпохи ранних кочевников в Туве. АСГЭ 3 (1961) 83100., рис. 4. 6-12. 148/а С. И. Руоенко: Культура населения горного Алтая в скифское время. Москва-Ленинград, 1953. рабл.Х. 10-13. 149. М. П. Завитухина: Могильник времени ранних кочевников близ Г. Бийска. АСГЭ 3 (1961) 89-93., рис. 7. 1., 4., 11-12. 150. А. Р. Кызласов: Таштикская эпоха в истории Хакасско Минусинской котловины. Москва 1960, рис. 29. 5. 151. Ф. X. Арсланова: Новые материалы 7-6. вв. до н. э. из Восточного Казахстана. CA 1972/1. 256., рис. 1. 12. 152. М. П. Завитухина: Курганы у села Быстрянского в Алтайском крае. АСГЭ 8 (1966) 74-75., рис. 2. 26. 534