A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

RÉVÉSZ László: Líra alakú csatok a Kárpát-medencében

Főként a volgai bolgárokkal kapcsolatba hozható temetőkben találjuk a líra alakú csatok legszebb, legdíszesebb darabjait.

125 Mestereik a csatkarikát szinte teljes felületében rozettaszerű díszekkel borították. Egyszerűbb kivitelűek a nyugat-szibériai alföldön napvilágra került példányok.

126 Az Ob forrásvidékénél, az Altájban és a Minuszinszki medencében sem számít ritkaságnak a lovasnomádok sírjainak feltárásánál a líra alakú csat.

127 Nagy számban találtak ilyeneket Pendzsikent romjainak feltárása során is.

128 Ez utóbbiak egy része arab dirhemekkel is jól datálható (7. ábra 10-12). Időben a legkésőbbiek az A típusú csatok közül azok, amelyeket a baltikumi és a szlávok lakta vidékeken találtak. E. Kivikoski a finnországi példányokat - és tágabb értelemben e tárgyak baltikumi felbukkanását is - a XI-XII. századra teszi.

129 Hasonló értelemben nyilatkozott L. A. Golubeva is.

130 A szaltovói kultúra területén viszont a VIII-IX. században a leggyakoribbak,

131 egyes kutatók szerint innen terjedtek el a Krím,

132 a Kaukázus

133 és a Káma

134 vidékére is. Meg kell jegyeznem, hogy mind a saját adatgyűjtésem, mind a szovjet kutatók feldolgozásai

135 arra mutatnak, hogy a szaltovói kultúra területén - noha ott is kimutatható a líra alakú csatok jelenléte - előfordulásuk korántsem olyan tömeges méretű, hogy azt a kultúra jellemző tárgyai közé sorolhatnánk. Elterjesztésében valóban szerepet játszhatott, de előfordulásukat nem vezethetjük vissza kizárólag a hatására. Mint alább majd látni fogjuk, valószínűleg e csatok kialakulása távolabbi területekre vezet bennünket. A VIII-X. századi, feltehetőleg jórészt a volgai bolgárok hagyatékát őrző sírokon kívül a Káma-vidéken az ún. Kusnarenkovói típusú temetőkből (Jamas-Tau, Huszainovó, Bekesevó I-IL, Lagerevó, Isimbaevó, Szterlitamak, Sztaro-Halilovo, Karanaevo, Igyelbaevo),

136 valamint a bizonytalan hovatartozású igimi leletből

137 is ismerünk líra alakú csatokat. A két utóbbi leletcsoportból származó csatok formailag teljesen megegyeznek a Bolsije-Tigani-Bolsije-Tarhani kör csatjaival. Mindkét helyen megtalálhatók azok az egész felületükön rozettás - vagy E. A. Halikova elnevezésével: relief díszű - csatok, amelyekhez hasonlót más tájakról nem ismerek (9. ábra 2.). Még egy 125. Chalikova, E. A.-Chalikov, A. H. 1981. Taf. 6.33. Taf. XIII. B. Taf. XXXIII. 9.; Ua.: Halikova, E. A. 1976. 64., 8. kép 33., 11. kép 10. 126. Ame, T. J., Barsoff Gorodok. Stockholm 1935, 33., Fig. 83. Л. А. Чиндина: Керамика могильника Рёлка на средней Оби. CA 1970/1. 248-254., рис. 1.10; Могильников-Коников (1983) 162-180., рис. 4. 4. рис. 5. 15-16. 127. Ковалевская (1979) 18-27., А. К. Амброз: Проблеми раннесредневековой хронологии восточной Европи. CA 1971/3. 127-129. 128. В. И. Распопова: Поясной набор Согда 7-8. вв. CA 1965/4. 81. 129. Kivikoski, E., 1973. 118., 145. 130. Л. А. Голубева: Могильник 10 на середини 11. в. на Белом озере. CA 1961/1. 201-215. 131. С. А. Плетнева: От кочевый к городам. МИА 142 Москва 1967, 137-142.; С. С. Сорокин: Железние изделия Саркела Белой вежи. МИА 75 (1959) 141.; Генинг-Халиков (1964) 57. 132. А. И. Айбабин: Салтовские поясные наборы из Крима. CA 1977/1. 230-238. 133. Степи Евразии в эпоху средневековбя. АрхСССР (1981) ред. С. А. Плетнева. 109-111., рис. 60. 134. Генинг-Халиков (1964) 57.; Ua.: Halikova, E. А., 1976. 64., 69. 135. Ковалевская (1979) 18-27. 136. Мажитов (1981) 37-38., 45., 54., 56-57., 63-64., 70., 76., 89-91., 113-119. 137. П. Н. Старостин-Е. П. Казаков-Р. С. Габяшев: Игимский могильник. CA 1973/1. 261-264. A lelet etnikai hovatartozásának bizonytalanságáról Fodor L, Bolgár-török jövevényszavak és a régészet. In: Magyar őstörténeti tanulmányok. Red: Bartha A.-Czeglédy K.-Róna-Tas A., Bp. 1977., 95., 34. j. 532