A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

RÉVÉSZ László: Líra alakú csatok a Kárpát-medencében

XI. századra jellemző. Végül szintén egyetlen csat képviseli az /. típust, amelyet X. századinak határoz meg.

1

'

9 E darab pontos párhuzama nálunk a keceli szórvány csat. Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy a Lengyelországból közölt líra alakú csatok nagy többsége nálunk ismeretlen forma, (IV. típus), az I—III. csoportokba sorolt, összesen hat darab tárgy pedig megfelel a mi С típusunknak, s használatuk ideje is nagyjából azonos. VI. Mindezek után vegyük szemügyre a Skandinávia és a Szovjetunió hatalmas területeiről rendelkezésünkre álló adatokat. Az elterjedési területet bemutató térképet szemlélve első pillantásra kitűnik, hogy az általunk С típusúnak nevezett csatok a Szovjetunió európai területének északi részén csoportosulnak (8. ábra). Többségüket a Volga-Oka környékén találjuk, valamint a balti területeken, fel egészen Finnországig és Svédországig. E vidékek líra alakú csatjait az is jellegzetessé teszi, hogy közülük nagyon soknak a csatkarikáján látható egy olyan rozettaszerű kis dísz, amilyennel a lengyelországi csatok esetében már találkoztunk (9. ábra 9.). Másokon hosszú, néha díszes nyúlvány van (9. ábra 8.).

120 Az a néhány darab, amelyet a Fekete-tenger partvidékén találtak, minden bizonnyal importként került ide északról.

121 E csatok nagy többségét az ásatok a XI-XII. századra datálják. Néhány darab azonban már a IX-X. században is megjelenik. Pontosabb keltezésük sajnos eléggé nehéz, mert az ásatási beszámolók többségében gyakran két-három évszázados időintervallumok közé helyezik őket, s a finomításra ritkán nyílik lehetőség.

122 Azon csatok néhány példányát is felfedezhetjük, amelyekkel már Kenézlő és Santok esetében találkoztunk.

123 Lelőhelyeik Kijev környékén csoportosulnak, egyet pedig valamivel északabbra, a Nyeman forrásvidékénél találtak. Valamennyi a IX-X. századra datálható. A tárgyalt területen a legelterjedtebb forma a - besorolásunk szerint - A típusú csat. Megjegyzendő, hogy az imént említett baltikumi részeken és az oroszországi erdős vidékeken kisebb számban található, а С és D típusúakkal keveredve. Szép számmal láthatunk ilyeneket viszont a Kijev környéki temetőkben.

124 Az Oka folyótól délre, a szaltovói kultúra területén, a Krímben, Észak-Kaukázusban viszont „egyeduralkodó", itt szinte nem is találkozunk más formával. Ugyanez a helyzet a Volga-Káma vidékén. 119. I. m.: 386. 120. Kivikoski, E. 1973. 145. Abb. 1196: Sysma-Siivolanpelto. E. Kivikoski e típust „gotlandi formá"-nak nevezi, amely a Kelet-Baltikumtól Finnországig a XI. században terjedt el. Hasonló meghatározást adott korábban Cleve, N. 1929. 259-260. Abb. 14-15.; Jellegzetesen viking típusú leletek kíséretében került elő egy ilyen csat Szaarema szigetén: Э. А. Кустин: Археологические памятники начала 2. тысячилетия на островах Саарема и Муху. CA 1967/1. 180-182; Daugmala: Э. С. Мугуревич: Восточная Латвия и соседние земли в 10-13. вв. Рига 1965, 127., обр. 16. 121. А. Л. Якобсон: Раннесредневековый Херсонес. МИА 63 (1959) 276., рис. 139. 23-24. 122. А. Р. Стубавс: Археология в советской Латвии 1945-67. г. CA 1967/4. 116. 5; Va.: Woronin, N. N.-Karger, M. K.-Tichanov, M. A., Die Materielle Kultur der Alten Rus. Berlin 1959, 224. 123. Бл1фелъд (1965) 131., табл. 4.8; Самойловскый (1970) 195., рис. 7; Гуревич (1962) 110111., рис. 98. 4; Бл1фелъд (1977) 138-141., табл. 9.; A Sesztoviciben talált leleteket közli még: Arne, T. J., Skandinavische Holzkammergräber in der Ukraine. AcAr (1931) 302. Arne a sírokat viking hagyatéknak tartja. 124. И. П. Русанова: Кургани полян 10-12. вв. САМ Е1-24. (1966) табл. 21; Kijevből: M. К. Kapzep: Древний Киев 1-2. Москва-Ленинград 1958,191-194., рис. 38; hasonlókat közöl: В. В. Седов: Восточные славяне. Арх СССР Москва 1982, табл. 18. 14, табл. 38. 22-23., табл. 46. 24. 34* 531