A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

RÉVÉSZ László: Líra alakú csatok a Kárpát-medencében

importnak tartják valamennyit. Többnyire bizánci

103 vagy kijevi eredetre gondolnak, a csatok idekerülését pedig a besenyők, a kijevi fejedelmek katonái, esetleg a normán zsoldosok jelenlétével hozzák összefüggésbe.

104 Teljesen egyedülálló R. Harhoiu elgondolása, aki a líra alakú csatok Al-Duna vidéki elterjedését a magyarok itteni tevékenységéhez kapcsolja.

105 Bulgáriában szintén elsősorban a települések feltárása során találtak ilyen csatokat.

106 Sírból a pliszkai és a lovecsi

107 temetőkben került elő egy-egy darab. Az utóbbit Tzimiszkész János pénze datálja (969-976). Valamennyi itt talált líra alakú csat az A típushoz tartozik, kivéve a lovecsit. Ez utóbbi a hódmezővásárhely-gorzsaival mutat közeli rokonságot. Keltezés tekintetében a bulgár szakirodalom a külföldi (szovjetunióbeli, romániai, magyarországi) analógiákra támaszkodik, s általában a IX-X. század közé helyezik e csatokat.

108 Mindenesetre a legkorábbi - VII-VIII. századi - leletanyagban e területen még ismeretlen, tehát itt is a IX., de még valószínűbb, hogy a X. században jelenik meg, feltehetőleg kereskedelem útján. Ily módon juthatott Jugoszlávia tengermelléki részeire is az a két darab, amit e területről ismerünk. Datálásuk teljesen bizonytalan.

109 103. Stefan, Gh.-Barnea, I.-Comsa, M.-Comsa, E. 1967. 297-298. Az itt talált líra alakú csatokat a bizánci eredetűnek vélik, s mivel a párhuzamok többségét Kijev környékéről ismerik, ott keresik a gyártási központjukat is. E csatok között az általunk eddig megismert típusok mellett olyanokat is felsorolnak, amelyekkel majd a lengyelországi és baltikumi leletanyagnál találkozunk: Uo. Fig. 173. 18-19. A szerzők e típust keleti szláv, kelet-balti típusnak nevezik. 104. Részletesen foglalkozik e kérdéssel Diaconu, P. 1969. 501-506. A Fig. 1.14 alatt bemutatott csatot, amely formailag a hódmezővásárhely-gorzsaival azonos, ő is a XI. sz. második felére keltezi! Diaconu elutasítja Barnea feltevését, aki szerint e bizánci eredetű, de tömegében Kijevben készült csatok all. században, a bizánci fennhatóság idején jutottak e lelőhelyre és Bulgária területére. Diaconu kimutatja, hogy a bizánci uralom alatt álló területeken e csattípus nem jellemző, ezzel szemben igen elterjedt mindenütt a nomád népek uralta vidékeken. A líra alakú csatok kialakulását, elterjedését a besenyőkhöz kapcsolja: Diaconu, P. 1969. 502. Dobrudzsában egyébként sok olyan lelet van, amelyek a Balti-tenger vidékéről vagy a sztyeppéról kerülhettek ide. Itteni feltűnésük okait egy skandináviai S-típusú kardmarkolat-gomb kapcsán elemezte legutóbb Pópa, R. 1984. 425-431. Három lehetőséget vet fel: 1. Bizánciak zsákmányolták Szvjatoszláv harcosaitól 968-71 körül; 2. Egy északi származású, a császári elitgárdában szolgáló harcos hozta magával; 3. A besenyőktől zsákmányolták a bizánciak. E három pont nagyjából magában foglalja a román kutatók nézeteit e vidék importtárgyairól. 105. Harhoiu, R. 1972. 417^425. Nézeteit a magyar szakirodalomban először Németh P., 1973. 174., 51. j. ismertette. 106. Madara, Plisszka, Preszláv: Fehér G., A bolgár törökök szerepe és műveltsége. Bp. 1940. 49. A pliszkai palota ásatásánál előkerült további csatokról: Cm. Михайлов-A. Милчев: Разкопки в Плиска през 1954. г. МАИ 22 (1959) 263-290.; Станчев (1960) 23-65. 107. Ст. Станчев: Разкопки и новооткрити материали в Плиска през. 1948. г. ИАИ 20 (1955) 205-206.; С. Геогриева-Р. Пешева: Средновекен Блгарски некропол край г. Ловеч и накитите, намерени. ИАИ 20 (1955) 23-65. 108. Станчев (1960) 205-206.; Ст. Михайлов-A. Милчев-Р. П. Гатев: Накити от погребения 11-12. вв. Археология (1977) 43. 109. Nin-Zdrijac, 261. sír: Belojevic, J. Materijalna Kultúra Hrvata od 7-9. stolejca. Zagreb, 1980. 96. Taf. LXXIV. 8. E leletre Takács Miklós hívta fel a figyelmemet. Buzet-Mejica, 120. sír: Marusic, Br. Istrien im Frühmittelalter. Pula 1960. 20. Ugyanerről Vinski, Zd. 1967. 36. Valamennyi jugoszláviai szerző késő antik eredetűnek tartja e csatokat. Zd. Vinski egyenesen a VII. századi itáliai longobárd temetőkben keres párhuzamokat: Castel Trosinó, Chiusi-Arcisa tárgyaiban véli az előzményeket felfedezni: i. m. 36. 34 529