A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

RÉVÉSZ László: Líra alakú csatok a Kárpát-medencében

fut körbe, közöttük pedig - azokra merőlegesen - egyenes rovátkák látható (7. ábra 3.). Nem ritka, hogy a csatkarika közepén, a pecek illeszkedési pontjánál kis díszes vájatot alakítottak ki. Ez a típus eddig a köznépi temetők X. század végi - XI. századi sírjaiból ismert. Kissé problematikus a kenézlői szórványdarab besorolása.

94 A csatkarika díszítése megegyezik a fent elmondottakkal, de ez a jelenleg ismert egyik legdíszesebb példány területünkről. A csatpecek felerősítési helyénél pedig egy olyan lunulaszerűen kialakított részlet látható, aminek párhuzamait az alábbiakban majd a külföldi leletanyagban fogjuk viszontlátni

95 (7. ábra 4.). Ugyancsak а С típushoz sorolhatunk még két másik csatot is.

96 Formai ismérveiket legjobban a Hódmezővásárhely-Gorzsán a 65. sírból előkerült csaton tanulmányozhatjuk (1. ábra 4.). Ennek a szíjtartó rudacska kivételével minden része lemezszerű, alulról domborított. Felületén vájatok futnak, ugyanígy a csatkarika belső pereme mentén is, s ez utóbbira merőlegesen rovátkolások nyomai látszanak, ezek azonban a hosszú használat miatt igen kopottak. Mindkettő köznépi temető XL századi részéből való. Végezetül néhány szó a csatoknak még egy típusáról, amelyet Kiss Attila ugyancsak a líra alakúak közé sorolt be.

97 Egy-egy darab ismert Szentes-Nagyhegyről

98 Tiszafüredről

99 és Somogyvár-Kapuvárhegyről.

100 Ezek azonban mind nagyméretűek-5,5x5,2 cmnem is bronzból készültek, s többnyire hevedercsatként szolgáltak. Aligha sorolhatók be a líra alakú csatok közé, hiszen azokkal mindössze egy közös ismérvük van: ezek is kétosztatúak (7. ábra 6.). V. A Kárpát-medencéből előkerült líra alakú csatok vizsgálata után vegyük most szemügyre, hogy milyen tanulságok szűrhetők le a távolabbi területek leletanyagából, s esetleg hogyan tudjuk hasznosítani azokat a nálunk napvilágra került darabok értékelésénél. Románia és Bulgária területén Moldvában és az Al-Duna vidéken végzett feltárások eredményeként került elő e csattípus több darabja. Romániában az esetek döntő többségében telepásatások során találtak ilyen tárgyakat.

W1 Sírok mellékleteként mindössze Capidava és Spinoasa-Erbiceni

102 lelőhelyeken látott napvilágot. Formailag nagy többségük a fent tárgyalt Л és С típusú csatok közé tartozik. A román szerzők általában 94. Jósa A., 1914. 308. 95. Santok (Lengyelország): Holowinska, Z. 1963. 386-391; Gorogyilovka (SZU); Gurevic (1962) ris. 98. 4.; Korosztyeny: Самойловский (1970) рис. 7.; Sesztovici: Бл1 Фельд 1977. 138-141. 96. Majs 443. sír; Hódmezővásárhely-Gorzsa 12. sír. 97. Kiss A., 1983. 203. Leletkataszterében ezek közül csak a szentes-nagyhegyit említi. 98. A csat, csakúgy mint a következő kettő, nagyobb az átlagosnál: h.: 5,6cm,sz

;

: 5,2cm. L. 52. j.! 99. Közöletlen, a leletre Fodor I. hívta fel a figyelmem. 100. Bakay K., 1975. Taf. XVIII. 3. Bakay K. szíves közlése szerint ugyanitt a 90. sírból is előkerült egy hasonló példány, amelynek kora XIV. sz. Az információt ezúton is köszönöm. 101. Capidava: Florescu, R.-Cheluta, N.-Georgescu, G. 1974. 431., pl. 4. 4.; Dode§ti, BaiceniCucuteni, Erbiceni-Iasj: Teodor, Dan Gh., Teritoriul est-Carpatic in veacurile V-IX. e. n. Iasi 1978. 79.; Ua. Elemente si influente bízantine in Moldva in secolele VI-XI. Iasi 1980. 119.; Pácuiul lui Soare: Diaconu, P. 1969. 501-506. Abb. 1. 13-15.; Dinogetia: Stefan, Gh.-Barnea, I.-Comsa, M.-Comsa, E. Dinogetia I. Bucuresti 1967. 298. Fig. 171. 8., 12.; Fig. 173. 17-22.; Noviodunum. Isaccea: Barnea, I.-Mitrea, B. 1957. 459-473. Fig. 10., 10.; Tirgsor: Harhoiu, R. 1972. 417^125. 102. Capidava: Florescu, Gr.-Florescu, R.-Ceacalapol, GL, 1961. 579. Fig. 4. 2.; Spinoasa-Erbiceni: Nitu, A.-Zaharia, E.-Teodor, Dan Gh. 1959. 536. Fig. 6., 4. 528